Az 1989 utáni kultúrpolitika rájuk nyomta a „szocialista művészek” bélyeget. Vas és Szántó életműve azonban korántsem volt ennyire egyszerű. Szántót az 1950-es években a szocialista esztétika száműzetésbe küldte. Mesekönyveket illusztrált, bár ott is rezgett a léc, hiszen az ebédelő parasztcsaládot nem egy piros traktor tövében ábrázolta, hanem egy nagy fa alatt, a kisfiú fejére pedig micisapka helyett kalapot tett.
Különös fintora a sorsnak, hogy pont az a Szántó Piroska vált az 1956-os forradalom egyik leghitelesebb női krónikásává, aki mindvégig a kommunista párt tagja volt. A festőművész különböző rajzokat, skicceket is készített vázlatfüzetébe, miközben Budapest utcáin végigdübörgött a forradalom. Ezeket a feljegyzéseit és rajztömbjét évekig elásva rejtegette egy pincében.
„Csak azt írtam meg, amit láttam és átéltem.”
2016. 10. 21. (XX/42)
