A hazai iskolákban a holokauszt oktatását általában letudják azzal, hogy megnézetnek egy témába vágó filmet a diáksággal. Ezt erősíti meg az a nagyszabású kutatás is, amely tavaly készült el az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) megbízásából, feltérképezendő a vészkorszak oktatásának magyarországi helyzetét, az iskolai holokauszt-emléknapokra is fókuszálva. Úgy tűnik, hogy ez a legkényelmesebb megoldás: diákság, tanárság filmet néz, aztán hazamegy. Ritkán beszélik meg, nem is tudják, hogyan lehetne megbeszélni.
„Olyan ez, mint anno a november 7-ei ünnepségek voltak az általános iskolában, amikor meg kellett nézni a Patyomkin páncélos című filmet, ami egy jó film, csak akkor nem derült ki – mert nem értelmezte velünk senki. Attól tartok, hogy ez a gyakorlat folyik mindmáig” – mondta el lapunknak Szőnyi Andrea, a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért vezetője. Szerinte ugyanez a helyzet a méltán Oscar-díjas Saul fia című filmmel is, amire országszerte ingyenes vetítéseket szerveztek fiataloknak, nyilván a legjobb szándékkal, de közös értelmezés híján hatástalanul – vagy éppenséggel a kívánttal ellentétes hatást kiváltva. „A film önmagában tananyagnak nem alkalmas, mivel az a gyerek, aki nem sokat tud a holokausztról, sem azokról a folyamatokról, amelyekbe az illeszkedik, ebből a filmből aligha fogja megérteni, hogy mi közünk nekünk ma ehhez a történethez” – tette hozzá az alapítványvezető.
Ennél fogva Szőnyi Andrea és kollégái csináltak egy digitális oktatási segédanyagot a filmhez, pontosabban a Sonderkommandó témájához kapcsolódóan. A feladatok olyan életútinterjú-részletek értelmezésére épülnek, amelyekben egykori Sonderkommandósok visszaemlékezéseit hallgathatják meg a diákok, másrészt holokauszt-túlélők beszélnek a témával kapcsolatos emlékeikről. A tananyag elérhető a USC Soá Alapítvány IWitness digitális oktatási platformján, amely túlélők videó-interjúi és egyéb források felhasználásával készült interaktív feladatokat kínál a pedagógusoknak.
2016. 09. 16. (XX/37)
