Néhány hónappal ezelőtt Mahmúd Szangaúihoz, az iraki Kurdisztán egyik prominens hadvezéréhez voltam hivatalos vendégségbe. A hadúr több mint huszonötezer pesmergának parancsol. Kora este érkeztünk meg a villájához Szulimaniban, ahol a szökőkutas kertjében ültünk le beszélgetni. A ház személyzete teát és szőlőt szolgált fel.
A hadvezér – de az összes pesmerga, akivel beszéltem – nyugodtabb volt, mint bármikor, amikor találkoztunk. Nyerésben voltak, már minden kurdok által lakott területet sikerült felszabadítani a terrorszervezet megszállása alól. Nagyon úgy tűnt, hogy az Iszlám Állam legyőzése csak idő kérdése.
– Le tudják győzni a Dá’ast? – kérdeztem.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2016. 07. 08. (XX/27)
