Több mint egymillió ember szolgáltatott adatot az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association) felméréséhez, melyben tizenhat nyugat- és észak-európai ország polgárainak szubjektív jólétét (subjective well-being, SWB) és politikai orientációját mérték fel, hogy megvizsgálhassák, milyen hatással van az egyének politikai nézete személyes életérzésükre. Az eredmény némileg ellentmondásosnak tűnhet, mivel a kutatás szerint a baloldali, liberális és szocialista berendezkedéssel bíró országok polgárai jelentettek magasabb SWB-t, egyéni szinten viszont lakhelytől függetlenül a konzervatív politikai irányultságú személyek nagyobb arányban válaszoltak „nagyon elégedett”-tel a Mannheim Eurobarometer társadalomkutató intézet kérdőívére. Vagyis úgy tűnik, a legboldogabbak azok, akik egy liberális demokráciában konzervatív értékeket képviselnek.
Azok kerülhettek a liberális, avagy jóléti országok sorába, akik igyekeztek polgáraikat minél jobban megvédeni az olyan nehézségektől, mint a munkanélküliség vagy a szegénység, és széleskörű jóléti intézkedéseket vezettek be nyugdíj, egészségügyi juttatások, mindenki számára elérhető oktatás formájában. Ez természetesen nagyban hozzájárult a polgárok általános elégedettségi szintjéhez. A legmagasabb SWB az északi államokban, Dániában, Svédországban és Norvégiában volt mérhető, ahol a költségvetés legnagyobb százalékát fordítják jóléti kiadásokra. A liberálisokat úgy tűnik, ez azonban nem teszi boldoggá.
Különböző szerzők különféle indokokat sejtenek a konzervatívok boldogsága mögött. Egy ezek közül az 1994-ben született rendszerigazolás elmélete – mely szerint a polgárok hajlamosak racionalizálni saját helyzetüket és elfogadni az aktuális kormány intézkedéseinek legitimitását, mert szeretnék azt hinni, hogy a társadalmuk igazságos, meritokratikus alapokon áll, ahol az emberek teljesítmény és képesség alapján töltik be a pozíciókat, minden okkal történik, és mindenki a megérdemelt helyén van. Egy 2008-as tanulmány szerint a konzervatív eszméket valló emberek sokkal hajlamosabbak a rendszerigazolásra, mint a liberálisok, s ez nagyobb stabilitást ad számukra, mivel úgy hiszik, az emberek felelősek azért a helyzetért, amibe kerültek; a liberálisokkal szemben nem azt vallják, hogy az államnak gondot kell viselnie a polgárairól, csupán azt, hogy biztosítania kell számukra a felemelkedés lehetőségét, a szabadságjogokat, hogy saját céljaikat megvalósítsák. Mivel a liberálisok ideológiailag kevésbé felkészültek, hogy megmagyarázzák a társadalomban előforduló egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat, ezek jobban befolyásolják az életérzésüket, így nem dicsekedhetnek olyan szintű személyes stabilitással, mint a konzervatívok, akiket pontosan ezért sokszor érzéketlennek is bélyegeznek. A Floridai és Torontói Egyetem pszichológusai viszont egy közös kutatás során azt találták, hogy a liberálisok az „igazságosság” és „fejlett társadalom” fogalmakat a nagyobb gazdasági egyenlőség szempontjából értelmezik, vagyis egy olyan érzéketlenséggel vádolják a konzervatívokat, amit igazából a politikai hovatartozásuk határoz meg.
2014. 09. 19. (XVIII/38)
