hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Társadalmi fertőzés
Amilyenek a barátaink, olyan a házasságunk

2013. 11. 08.
A válás nehéz dolog – sokkal kevésbé nehéz azonban, ha mások is csinálják. Így tehát a házasságunk állapota, vagy az, hogy döntést hozunk a házasság felbontásáról, nemcsak a mi életünkre lehet döntő hatással, hanem a barátainkéra is – és viszont. Egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint a válásra úgy kellene tekinteni, mint egy gyorsan terjedő járványra, ugyanis gyilkos kórként megfertőzheti még a távolabbi baráti kapcsolatokat is.

Nemcsak a gyerekekre hat a válás negatívan, hanem a közvetlen és közvetett baráti körre is. Mindeddig minden szociológiai tanulmány a szülő-gyermek kapcsolatokban vizsgálta a házasságok felbomlásának hatását, most azonban egy korszakalkotó tanulmány górcső alá vette a válófélben levők kapcsolataira gyakorolt hatást is. Úgy tűnik, hogy ez az eddig elhanyagolt nézőpont igen jelentős, amit a Brown Egyetem, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem és a Yale professzorai által nemrégiben közzétett tanulmány meggyőzően bizonyít.
A kutatók, Rose McDermott, James H. Fowler és Nicholas A. Christakis a massachusettsi Framingham városban 1948 óta zajló, szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulási okait vizsgáló kutatás anyagát használták fel saját vizsgálatukhoz. Framinghamben a kutatók kezdetben több mint ötezer, 30 és 62 év közötti korú nőt és férfit választottak ki, hogy hosszú távon, több generáción át figyeljék a betegségek kialakulását és a kiváltó okokat. Később a kontrollcsoport gyermekeit és unokáit is vizsgálni kezdték. A város mindössze 67 ezer lakosával ideális terep volt ehhez, és mivel máig rendszeresen felülvizsgálják a résztvevők teljes életvitelét, köztük a házasságkötéseket, válásokat és újraházasodásokat is, így ez a szociológiai tanulmány számára megfelelő bázist teremtett a válások hatásának feltérképezésére.
Azt viszont már a Framingham-kutatás munkatársai is leszögezik, hogy a minta nem reprezentálja a teljes amerikai társadalmat, ugyanis jobbára jól képzett, fehér bőrű személyek az érintettek, akiknek egyébként is kisebb a hajlandóságuk a válásra az amerikai átlagnál. Annak ellenére, hogy a kontrollcsoportban tett megállapítások nem vonatkoztathatók egyértelműen az összes társadalmi rétegre, a témában publikált több mint 1200 tudományos cikk nagy előrelépést hozott a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésében, mert sok olyan anomáliára sikerült fényt deríteni, amelyek más társadalmi csoportoknál is jelen vannak.
Az ugyanezzel a kikötéssel elvégzett szociológiai vizsgálat egyértelműen megállapítja, hogy a válás, akár egy fertőző betegség, gyors és gyilkos járványként el tud terjedni egy társaságon belül, és alig van olyan, aki kívül tud maradni hatásán.
A házasságok nagy átlagban, ha egyáltalán megköttetnek, Amerikában sincsenek túl jó állapotban. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2007-ben a házasságok első tizenöt évében 43 százalék végződött válással Amerikában. Az is statisztikai tény, hogy a második házasságok semmivel sem sikeresebbek ennél; sokkal nagyobb valószínűséggel végződnek válással, mint az elsők. Sőt, minél többször jut el valaki az oltárig, annál kevesebb esélye van arra, hogy megvalósul az életében a „holtomiglan-holtodiglan”.
A kérdés azonban, amit a kutatók feltettek, az az, hogy vajon valóban hatással van-e a válás a környezetre, mekkora a valószínűsége, hogy egy baráti társaságban futótűzként, hirtelen elterjed a jelenség. Vagy a házasságot inkább költség-haszon elven keresztül kell vizsgálni, tehát az a tény dönti el a felek között a válást, hogy mi okoz nagyobb hasznot hosszú távon: az,
ha együtt maradnak, vagy ha elválnak.
Ha hatással van ránk barátaink válása, az újabb keresztkérdéshez vezet: vajon pozitívan vagy negatívan befolyásol minket egy másik pár szétszakadása? Arra sarkall-e, hogy inkább maradjunk együtt a nehézségek ellenére is, hogy elkerüljük az igen fájdalmas és gyakran megalázó procedúrát, vagy inkább segít meghozni a döntést abban, hogy akár egyedül is jobb, mint egy üres, szeretet nélküli kapcsolatban élni?
A kutatás megállapította, hogy alapvetően nem a kapcsolatunk határozza meg a szociális hálónkat, hanem a szociális hálónkon belül bekövetkező folyamatok vannak igen erős hatással a házastársunkkal való kapcsolatunkra. Azok a házasságok, amelyeknek a közvetlen kapcsolati körében (azaz a barátaik között) előfordult már válás, 75 százalékkal valószínűbb, hogy válással végződnek. Ha pedig a baráti körben a barátunk barátai válnak el, akikkel mi csak közvetett kapcsolatban vagyunk, az 33 százalékkal növeli a válás valószínűségét a saját házasságunkban is. Érdekes viszont, hogy a barátaink barátainak a barátai, azaz a harmadik szintű kapcsolatok már egyáltalán nem gyakorolnak semmiféle hasonló hatást.
Sőt, az is egyértelműen látszik, hogy a hatást a földrajzi távolság sem befolyásolja – a családtag vagy közeli barát válása, aki akár egy másik kontinensen lakik, ugyanolyan erős befolyással van a saját házasságunkra is, mint mondjuk az a közvetett módon hozzánk kötődő baráti pár, akik a szomszédunkban laknak.
A „fertőzésveszélyt” jelentősen csökkenti, ha a vizsgált pár erősen és stabilan be van ágyazva egy átlátható és sok szállal egymáshoz kötődő társaságba. A kutatók azt állapították meg, hogy minden egyes újabb személy, aki a párt barátjának nevezi, azaz első szintű kapcsolatban áll velük, 10 százalékkal csökkenti a válás valószínűségét az adott pár életében. Minél több barátunk van tehát, akivel rendszeresen tartjuk is a kapcsolatot, annál biztosabb, hogy egy házassági válságban olyan segítséghez jutunk, amely inkább megmenti, mint szétrombolja
a kapcsolatot. Mindez fordítva is igaz: azokat, akiket ugyan első vagy másod­szintű baráti kapcsolatok fűznek egy adott társasághoz, ám a periférián helyezkednek el, nem kötődnek szorosan a „maghoz”, jobban veszélyezteti a válás. Ugyanis rájuk erősen hat mások válása, viszont ha ők kerülnek krízisbe, kevesebb segítséget kapnak.
Egyébként magára a baráti társaságra is jelentős hatással van, ha egy pár elválik – a válás átlagosan 7 százalékkal csökkenti azok számát, akik a párt ez után barátaiknak nevezik.
Azt várhatnánk, hogy a közös gyermekek valamiféle összetartó erővel, pozitívan befolyásolhatják egy pár döntését a válással kapcsolatosan. Meglepő módon azonban a közös gyermek sem garantálja, hogy egy házasság megéri a huszadik évfordulóját. Az első gyermek mindössze az iskoláskorig tartja össze a házaspárt, utána és ezt követően minden további közös gyermek is csak addig gyakorol kohéziós erőt a kapcsolatban, amíg pici. Sőt, minél több gyermek van, annál nagyobb a teher a kapcsolaton, ugyanis a gyermekvállalás jelentős anyagi áldozatokkal jár, illetve lemondásokkal az egymással való kapcsolatban is, ami gyakran akkor tudatosul a párokban, amikor a gyerekek nagyobbak lesznek. Egy 1990-ben elvégzett szociológiai tanulmány szerint az ötnél több gyermeket nevelő pároknál sokkal nagyobb valószínűséggel következik be válás, mint azoknál, ahol ennél kevesebb gyermek van.
Nagyon pozitív hatással van viszont a házasságra az a tény, ha a felek ugyanabban hisznek. Egy 1993-ban elvégzett kutatás eredményei alapján, amelyre a McDermott–Fowler–Chirstakis-tanulmány hivatkozik, megállapítható, hogy az azonos hitet gyakorlók közötti házasság sokkal ritkábban bomlik fel, mint a különböző vallású felek között.

Magyar trendek

A 2012-es Statisztikai Tükör adatai alapján Magyarország sem megy szembe a világtrendekkel a házasságkötéseket és a válásokat tekintve. Habár lassú növekedés figyelhető meg a házasulandó párok számában, a 2012-ben megkötött 36 ezer házasság jóval kevesebb, mint a fele a hetvenes évekre jellemző évi 90-100 ezer megkötött házasságnak. Ennek tükrében a válások számának csökkenése sem feltétlenül pozitív változás, ugyanis kevesebb házasságból nyilván kevesebb tud válással végződni. A 36 ezer házasságkötéshez képest a 22 ezer jogerős válás igencsak félelmetes szám – ez azt jelenti, hogy a házasságok 61 százaléka végződik válással. Ha pedig a halálozás miatt megszűnt 46 ezer házasságot is figyelembe vesszük, egyre aggasztóbb a helyzet. A magyar lakosság 43 százaléka él házasságban, a nőtlenek és hajadonok aránya 33,3 százalék, ehhez képest 11,8 százalék az elváltak aránya, és hasonló az özvegyek aránya is. A kilencvenes évekhez képest úgy tűnik, hogy a 30–34 éves korosztály házasulási tendenciái nagyjából megmaradtak, drasztikusan csökkent viszont ez a szám a 20–24 éves és a 25–29 éves korosztály körében.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!