A román–magyar futballmeccs alapján felszínre törtek a két nemzet között feszülő ellentétek is. Megvannak ezek az ellentétek a hétköznapokban is Erdélyben?
– Ez egy olyan meglátás, amelyet tipikusan a média közvetít, és túl sok az egyszerűsítés benne. A román–magyar focimeccs jó példa volt erre a látásmódra, aminek hatását még önmagamon is tesztelhettem. Nem vagyok nacionalista, de megérintett a történet tálalása. Pont Budapesten voltam, és a Kossuth Rádió közvetítését hallgattam, ahol a szpíker arról beszélt, hogy Románia és Magyarország egymással küzdöttek. A valóságban nem erről volt szó: itt egy román nemzeti válogatott egy magyar nemzeti válogatottal küzdött a győzelemért. Tehát egy marék focista egy másik marék focistával. Nagy a felelőssége annak, aki átkölti ezt a történetet, és a nemzeti identitás elemévé teszi ezt a konfrontációt. Ez óriási tévedés, amire még jobban rávilágított a magyar szurkolók magatartása. A románok ezt a viselkedést úgy fordítják le, hogy lám-lám a magyarok így viselkednek – ami szintén olyan kijelentés, aminek kevés köze van a valósághoz. Hiszen egy csoport agresszív, őrjöngő szurkoló láttán nem lehet következtetni egy nemzet életvitelére vagy magatartási mintáira. A helyzetet a nacionalista politikusok azonnal ki is használják, mondván, „a magyarok agresszívak ugyan, de mi jól megvertük őket”. A román sajtóhírekben például ilyen szalagcímek jelentek meg a meccs és az azt követő szurkolói magatartás nyomán: Megtérdepeltettük a magyarokat!
A hétköznapokban ön találkozik magyarellenességgel?
2013. 09. 13. (XVII/37)
