Ha azonban képesek vagyunk - ami kétségtelenül küzdelmes feladat - lefaragni a mozgalomról a „saját fajtáját" idealizáló, s ezért másokat olykor lenéző, valóban korszerűtlen eszméket, akkor a túlzásokra hajlamos mítosz alatt időtálló és tanulságos felismerésekre lelhetünk.
A parasztság hiánya a politikában
Minden hamisan csengő, idillikus felhang nélkül be kell látnunk: végső soron a természetközeli állapotból ered, hogy a paraszti életformának mindig volt - és meggyőződésem szerint ma is van - önfenntartó ereje. Anélkül, hogy századokra visszanyúlva történelmi parabolát akarnánk fölvázolni, elegendő, ha arra a közelmúltbeli tényre hivatkozunk, hogy - padláslesöprés, kuláklista és erőszakos téeszesítés, azaz a negyvenéves diktatúra ellenére - a rendszerváltoztatáskor a Független Kisgazdapárt egy középpárt-erősségű frakcióval került be a parlamentbe. És ez egészen rendkívüli jelenség volt! Mert ugyan indultak más, úgynevezett történelmi pártok a választásokon, de ez a nem is elhanyagolható mértékű parlamenti megjelenés egyedül - eltekintve a szocializmus alatt ugyan korlátozott, de mégiscsak élő keresztyén-keresztény szellemiségre épülő KDNP-től - a mindenestül társadalmi katakombákba szorított Kisgazdapártnak sikerült.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »