Azóta is egyfolytában középre nézek. Bele a közepébe. Jókedvű és laza pedig azért vagyok most írás közben, mert ugyan nagyon-nagyon nehéz helyzetben élő, mégis jókedvű, erőt, hitet sugárzó emberekkel találkozhattam a bicskei Családsegítő Szolgálat termeiben, ahová Vojacsek Zsuzsa vezető és Szabó Ági munkatárs hívtak el mint szerintük oly fogékony firkászt. A látottak erőt adtak. Ha ezt a szülők így bírják, akkor én mire föl panaszkodom?
A bicskei Fogyatékkal Élők Klubja sajtóközleményt bocsátott ki: „Mi kérem elhatároztuk, hogy ebben az évben is jól fogjuk magunkat érezni. Azért is vidámak leszünk. Ha törik, ha szakad."
Erika és Eszter
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »