Alaposan felborzolta a kedélyeket az utóbbi időben a pornóképeiről elhíresült marcali tanárnő, a tanítványait molesztáló baranyai rajztanár vagy a szegedi gyermekek játszótéri ügye. Pedig sokszor nem is rendőrségi ügyekről van szó, hanem csak arról, hogy a gyerekeket valakinek nevelni kellene, nem pedig a rendőrségtől várni a megoldást, amely ráadásul ha hatékonyan működne, politikai érdekeket is sértene. Diószegi Gáborral, a Rendészeti Megelőzési Társaság elnökével beszélgettünk.
Visszhangzik a média az iskolán belüli erőszaktól és szexuális bántalmazástól. Valóban erősödő jelenségről van szó? Vagy pusztán arról, hogy ma már nyíltabban és többet beszélünk az emberiséggel egyidős jelenségekről?
– Mindkét állítás igaz. Minden bizonnyal növekvő a trend, csak nem tudni, pontosan milyen mértékben, mert a statisztikáink elavultak. Az erőszak ma egyre látványosabb, de azt gondolom, a trend szempontjából nem a média által felkapott extrém esetek, például gyilkosságok a lényegesek, ezek száma nem nő. Annál inkább igaz, hogy egyre brutálisabbak és egyre fiatalabbak az erőszakos cselekmények – testi sértés, garázdaság, rablás – elkövetői, ami az elmúlt évtizedek viszonylatában egyértelműen mutatja az erőszak-trend növekedését. Ez a felnőtt társadalomra különösen érvényes: frusztráltabbak vagyunk a gazdasági helyzet miatt is, konfliktuskezelő képességünk nulla, a gyerekeket ma egyre kevésbé neveli bárki. Így az ő konfliktusmegoldásuk is a gyors, erőszakos irányba mozdul el. Jellemző a gyerekekre a csoportos elkövetés és az érzelmi-fizikai elhanyagoltság, az elkövetők és az áldozatok többnyire ugyanabból a körből kerülnek ki. Hihetetlen a latencia, minimum hét-tízszeres. Valószínűleg a nemi erkölcs elleni erőszak is nő, de ez a legkevésbé látható tartomány.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2009. 02. 13. (XIII/7)
