Egy dolog azonban, a biztonság ma is hiányzik. Irán azzal fenyegeti Izraelt,
hogy „kiradírozza a térképről”, és „kitörli a történelem lapjairól”. Mudeirisz,
a Palesztin Hatóság (PH) legismertebb tévés imámja genocídiumra, Izrael polgári
lakosságának teljes kiirtására szólított fel.
A Hamasz nem vitásan hasonló nézeteket képvisel. Szderótban már ma sincs
normális élet. Askelon is az iráni rakéták fenyegetésének árnyékában él. Vajon
mi várható az elkövetkezendő hatvan évben? Izraelnek vajon milyen kihívásokkal
kell szembenéznie ahhoz, hogy fennmaradása biztosított legyen? A zsidó állam
jövőbeli léte nyilvánvalóan attól függ, hogy képes lesz-e nyugvópontra juttatni
az arabokkal, palesztinokkal fennálló konfliktust, és persze attól is, hogy
miképpen tudja kezelni az Iránból jövő rakéta- és atomfenyegetést. Hogy mennyi
az esély a békére, az alapvetően e viszály természetétől függ. Ez utóbbi dönti
el, hogy feloldható-e békés, egyeztetéses eljárásban. Minden nemzetközi vita
politikai konfliktusként jelenik meg, ám a természetét meghatározni nem szabad
pusztán a látható megnyilvánulások alapján. Fel kell tárni a konfliktus
gyökerét, még akkor is, ha azok a vallási és civilizációs mélyrétegekben, és nem
a politikában találják meg kielégítő magyarázatukat.
Ha e konfliktus pusztán határokról szólna, még ha a szemben álló felek a
fegyveres harc eszközeihez is folyamodnak, a végén mégis lehetőség nyílna a
háború békés, egyeztetéses tárgyalási folyamatban való lezárására. Erre az
elmúlt százhúsz évben több lehetőség is nyílott, ám a békeajánlatok az arab fél
elutasítása, majd háborús erőszakhoz való folyamodása miatt viszonzatlanok
maradtak.
A konfliktus okai azonban az iszlám vallási tradícióhoz vezetnek, így a békés
erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, mert a politikai tárgyalások
törvényszerűen zátonyra futottak.
A palesztin fél vallási okokból ellenzi az egyenrangúságon, az érdekek kölcsönös
tiszteletben tartásán alapuló békét, a tárgyalást és a megegyezést csak a háború
eszközeként, taktikaként értelmezi, és nem nyugszik addig, amíg ellenfelét el
nem pusztítja. Így ez a viszály a palesztin fél szempontjából civilizációs
vallási konfliktus. Nehéz ugyanis másként értelmezni e fél arra irányuló
akaratát, hogy a szemben álló oldalnak nemcsak a politikai köztestületét, azaz
Izrael államát, de annak (a náci Németországnak az európai zsidóság
megsemmisítésére irányuló szándékához hasonlóan) minden tagját fizikailag is
megsemmisíteni akarja. A zsidó állam jövője attól függ, hogy Izrael mit és
hogyan képes ezzel a megsemmisítésre törekvő akarattal szembeállítani.
A kétoldalú megállapodás kísérlete
2008. 05. 16. (XII/20)
