Ságvári Endrét 1944. július 27-én lőtték le a csendőrnyomozók. A jogász
végzettségű, 1913-ban született fiatalember még egyetemi évei alatt vált
marxistává, és ezzel az antibolsevista és fajvédő Horthy-rendszerrel szemben
álló személlyé. Utóbb tisztviselőként dolgozott, közben pedig a Magyarországi
Szociáldemokrata Párt tagja lett. 1937 őszén egyik szervezője volt a Tompa utcai
nyilasház elleni támadásnak, ezért nyolc hónapot töltött börtönben. Szabadulását
követően több olyan megmozdulás résztvevője volt, amelyek a második
világháborúban való magyar részvétel elleni tiltakozást szolgálták. Például
1941. október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél háromszáz szociáldemokrata fiatal
egy adott jelre körbevette az emlékművet, és egy koszorút helyezett el alatta: A
magyar szabadságért – a magyar ifjúság felirattal. 1942-ben illegalitásba
vonult, és hamis papírokkal létezett. Erre különösen az 1944. március 19-ei
német megszállást követően volt szüksége, amikor nem csupán politikai nézetei,
hanem származása miatt is fizikai veszélynek volt kitéve. 1944. július 27-én a
budai Nagy cukrászdában volt találkozója egy szintén illegálisan működő
társával. A csendőrnyomozók, akik már régóta figyelték, elérkezettnek látták az
időt, hogy letartóztassák. Ságvári a megkötözése során fegyvert rántott és egy
nyomozót lelőtt, Kristóf Lászlót pedig megsebesítette. Menekülés közben őt is
halálos lövés érte. Kristófot 1944 októberének elején a Magyar Bronz
Érdeméremmel hadiszalagon tüntették ki.
Noha a világháborút követően nem szenvedett el semmiféle felelősségre vonást, a
volt csendőrnyomozónak mégis számot kellett adnia a testületben elkövetett
tetteiért. Ha nem is úgy, ahogyan az egyszerű ember gondolná. Az 1956-os
forradalom leverését követően, a megtorlások során előkerült az a koncepció,
hogy az a „Horthy-fasizmus” visszaállítása érdekében történt. Ennek érdekében az
összes bűnügyi nyilvántartásban szereplő nyilast és csendőrt ellenőrzés alá
vonták. Az illegalitásban élő volt csendőrt sógorának egy ügynök előtti
elszólása nyomán fedezte fel és nyomozta ki az államrendőrség. 1958 januárjában
Kristóf Lászlót is begyűjtötték, és perbe fogták. Elfogásakor ugyanazon a
combján és ugyanúgy sebesült meg, csontja eltörött, mint Ságvári lelövésekor.
Kristófot tizenharmad magával állították bíróság elé. Az eljárás során
hetvennégy tanút hallgattak ki, akiket még 1945 előtt kínoztak meg a
csendőrnyomozók. Közülük négyen Kristóffal szemben is súlyos vádakat említettek,
így őt többek között háborús bűntettekért is halálra ítélték.
Ádám György ügyvéd beszél a csendőrök által megkínzott asszony védelmében a
Legfelsőbb Bíróság elleni perben
2007. 07. 12. (XI/28)
