Kiderült, hogy egész egyszerűen ő az az ember, aki a legjobban érti ezt az átalakulást – úgy értem, a magyar filmrendezők közül –, és ezt képes hallatlan ironikusan és hihetetlen korszer? formákban a tudtunkra is adni. Egyszóval annak az egyébként kihalóban lévő fogalomnak, amit modern művészetnek hívnak – amit végtelenül sajnálok, hogy megszűnőben van, de megszűnőben van –, ő nem pusztán az egyik utolsó mohikánja (mert azzal nem sokra mennénk, főképp nem születésnapi tiszteletadáskor), hanem az a megújítója, aki képes azt át is hozni egy új világba.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »