Kurd tüntetők Rómában Abdullah Öcalan fényképével Fotó:
MTI
Öcalant több száz ember meggyilkolásával vádolják, és őt tartják felelősnek
az eddig mintegy 30 ezer ember halálát okozó kurd-török gerillaháborúért. A XX. század
egyik legveszélyesebb terroristájának tartott férfi számláját robbantások,
emberrablások és egy véres gerillaháború kirobbantása terheli.
Öcalan 1947-ben született a dél-kelet törökországi Omerli falucskában. Ankarában járt
egyetemre, majd ezt követően megalapította a Kurd Munkapárt elnevezés? ultrabalos
marxista politikai tömörülést. Miután rövid úton leszámolt ellenfeleivel, 1984 óta
önkéntes száműzetésbe vonult. Nyílt háborút hirdetett a török állam ellen. Öcalan
neve a törökök számára azóta egyet jelent a megtestesült gonosszal. Az egyik oldalról
szabadságharcnak, míg a másik fél részéről terrorizmusnak minősített háború mára
bolygónk egyik legvéresebb mészárlásává vált, amelynek gyakran esnek áldozatául
ártatlan turisták. A kurd merényletekre adott török válasz hasonlóan brutális: az
országhatárokon átnyúló összecsapásokban eddig mintegy 30 ezer ember halt meg.
Öcalan az elmúlt évek során az északnyugat-szíriai támaszpontjairól irányította
akcióit. Ahogy telt az idő, mind inkább növekedett tekintélye és a körülötte
kialakult mítosz. Hívei bálványozzák: a kurd vezér – aki beszédeiben előszeretettel
alkalmaz nacionalista köntösbe bújtatott ókommunista retorikát – fiatal nőkből
szervezett maga köré öngyilkos testőrgárdát.
A brit rendőrség azt feltételezi, hogy a Kurd Munkapárt (PKK) tevékenységéhez a pénzügyi
hátteret a drogkereskedelem szolgáltatja. Egyes becslések szerint az európai
herointermelésnek és -kereskedelemnek mintegy 40 százalékáért a kurd kábítószer-kereskedők
a felelősek.
Öcalan helyzetében a fordulópontot az jelentette, hogy egy hónappal ezelőtt Törökország
katonai csapással fenyegette meg Szíriát, amiért Damaszkusz intenzív támgatásáról
biztosította a Kurd Munkapártot. Öcalan továbbállt: először Moszkvába ment, de az
ottani fagyos fogadtatás után inkább Olaszországra esett a választása. Úgy tűnik,
a kurd vezér felmérte, hogy jobb egy kényelmes olasz börtönben ülni, mintsem
folyamatosan menekülni az Interpol és a török hatóságok emberei elől.
Az olasz kormány meghátrált az Öcalan kiadatása esetén kilátásba helyezett kurd
fenyegetések előtt. Rómában tömegtüntetéseket és éhségsztrájkokat szerveztek az
Európa minden részéből odaáramló kurdok. Az európai reakciók azt bizonyítják,
hogy Öcalan mozgalma sikerrel alkalmazza az európai kormányok megfélemlítésének és
megdolgozásának a módszerét. A kurdok sikeresen ébresztették fel a baloldali
rokonszenvet, és közben eredményesen alapoztak az európai közvéleményben mindmáig
meglévő törökellenes érzelmekre. Európában magas pozíciókban vannak nyílt
szimpatizánsaik. Öcalan tavaly nyáron találkozott a brit felsőház tagjával, köztük
a liberális demokrata Lord Avebury-val, akitől az európai demokráciák támogatását
kérte.
Ha a baloldali olasz kormány menedékjogot ad Öcalannak, ez a döntés precedenst jelent
más terroristák számára is. Még sokkal súlyosabb következmény lehet az, hogy a török
közvélemény olyannyira szembefordul az Európai Unióval, hogy a jövő tavasszal esedékes
török parlamenti választásokon az iszlám Erény Párt kerül kormányra, akár elsöprő
többséggel. Egy ilyen fordulat végzetes lehet a fiatal török demokráciára nézve,
és rendkívül ingataggá teszi a közel-keleti erőegyensúlyt is, hiszen Izrael elveszítheti
egyetlen katonai szövetségesét a térségben.
1998. 11. 21. (II/47)
