Az események nem voltak előzmények nélkül. J. V. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálát követően, véres utódlási harcok után N. Sz. Hruscsov került hatalomra a Szovjetunióban, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja híres XX. kongresszusán „titkos”, de gondosan kiszivárogtatott beszédet mondott Sztálin bűneiről.
1953 és ’56 között nagy visszhangja volt az olyan könyveknek és filmeknek, melyek a sztálini korszakról és az azt követő változásokról szóltak. Ilyen volt Ilja Ehrenburg Olvadás című regénye. Újabb és újabb hajtűkanyarokkal és visszaesésekkel (ilyen volt Nagy Imre 1955-ös miniszterelnöki bukása) itthon is megélénkült a társadalmi élet. Korábban minden öntevékeny közösséget, társadalmi szervezetet, pártot betiltottak. Ekkoriban enyhültek a szabályok. Országos visszhangja lett a Petőfikörben történteknek, ahol értelmiségiek cseréltek véleményt társadalmi kérdésekről – jellemző módon a legélénkebb visszhangot kiváltott vita a sajtószabadság kérdéséről szólt.
Édesapám és a rehabilitáció
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »