A kenyai terrortámadás elkövetőit „exportáló” Szomália – az Open Doors nemzetközi jogvédő szervezet jelentése szerint – a legveszélyesebb afrikai ország a keresztények számára (világviszonylatban pedig az ötödik helyet foglalja el). A szélsőséges iszlám és az al-Shabaab (Az Ifjúság) nevű terrorista csoport itt nem csupán a keresztényekre veszélyes, hanem a mérsékelt muzulmánokra is.
Az általános korrupció és erőszak szintén nem a keresztényeknek kedvez. Valójában itt senki sem lehetne keresztény a muzulmán vezetők nézete szerint, vagyis az életével játszik, aki nyíltan felvállalja a hitét, vagy akár csak felmerül a gyanú vele kapcsolatban. A régóta zajló iszlám radikalizáció miatt a lakosságnak csupán 0,34 százaléka tartozik valamelyik keresztény irányzathoz.
A veszélyeztetettségi listán 10. helyet elfoglaló Eritrea hosszú idő óta harcokat folytat a szomszédos Etiópiával. A kormány egyik képviselője azonban nemrégiben másik két fő ellenséget is megnevezett: az AIDS-et és a független protestáns keresztény közösségeket. A 60 százalékban muzulmán országban a keresztény csoportok közül az ortodox egyház együttműködik a kormánnyal, hajlandó besúgóként kiszolgálni a kormány céljait. Az erőteljes iszlamizáló törekvések miatt azonban ez még nem feltétlenül jelent számukra biztonságot.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2013. 10. 04. (XVII/40)
