Kedves NEMECSEK ERNŐ, természetesen így, csupa nagybetűvel! Bármilyen furcsa
is: Neked, valamint barátaidnak, ellenségeidnek és első sorban Apukátoknak,
Molnár Ferencnek köszönhetem életem egyik legfontosabb pillanatát, amikor igazán
örültem annak, hogy magyar vagyok. Olaszországban éltem, Comóban az első
olaszórámra a tanár egy szép könyvvel a kezében lépett be. Ez volt a fedelére
írva: I ragazzi della Via Paal. Először csak azt gondoltam, az új nyelvtankönyv.
De hamarosan kiderült, hogy A Pál utcai fiúk olasz fordításáról van szó. És
arról, hogy az én magyarságomról ezúttal nem a gulyásleves vagy egy pornócica
jutott eszébe valakinek külföldön, hanem néhány srác a grundról és a
Füvészkertből. Néhány magyar srác. Mio fratello, Ernesto, grazie!
Kornis Mihály író:
2007. 11. 02. (XI/44)
