Leninék a hatalomban töltött első naptól fogva azt híresztelték az országban
és az egész világon, hogy a forradalmat „öntudatos dolgozók” és a forradalom
oldalára átállt petrográdi katonák hajtották végre. (Szentpétervárt az első
világháború kezdetétől nevezték Petrográdnak egészen 1924-es Leningráddá való
„átkereszteléséig”.) Hatalmuk minden napján a leninisták azt bizonygatták, hogy
a forradalmat az orosz nép hajtotta végre azért, hogy megakadályozzák
Oroszország bukását a világháborúban. Meg azt, hogy az akkori ideiglenes
kormány, élén Alekszandr Kerenszkijjel ellenforradalmi és agresszív volt népével
szemben, illetve folyton terrorizálta a bolsevikokat Leninnel egyetemben. Hogy
elárulta saját népét, amire az orosz nép válaszaként érkezett a Téli Palota
ostroma, ahonnan női álruhába bújva menekült Kerenszkij.
Nos, napjainkban végleg nyilvánvalóvá vált, hogy mindez csupán mítosz, amellyel
több generáción át sok száz millió embert vezettek félre tudatosan. Az, hogy a
Téli Palotát az „ellenforradalom” felkészítette a várható ostromra, olyan
rendezői húzás, ami Lenin és elvtársai áruló mivoltát volt hivatott leplezni,
akik nem restelltek külföldi haderőt alkalmazni a hatalom megszerzésére.
1917 nyarán az orosz újságok több alkalommal írtak arról, hogy Lenin és az
Európából vele együtt érkezett bolsevikok valójában német kémek, akik német
pénzen kísérlik magukhoz ragadni a hatalmat Oroszországban. A szovjethatalom
éveiben ezt a témát vagy elhallgatták, vagy az „ellenforradalmárok becstelen
rágalmazása”-ként interpretálták. Azonban a kommunista hatalom bukása után
folytatott történelemtudományi kutatások egybehangzóan igazolják: Lenin és
pártja valóban hazaáruló volt.
A bolsevikok Leninnel együtt a német és az osztrák–magyar vezérkarral működtek
együtt, ahonnan a pénzt is kapták oroszországi forradalmi tevékenységükhöz.
Pontosan e célból engedélyezte a német hadvezetés a bolsevikok átutazását saját
területén, miután II. Miklós cárt megfosztották hatalmától 1917 tavaszán.
Júliusban, mielőtt az orosz hadsereg beavatkozott volna a fronton, a leninisták
megpróbáltak felkelést kirobbantani a hátországban. A felkelést elfojtották
ugyan, de a beavatkozás sem sikerült. Augusztusban Lenin Németország és az
Osztrák–Magyar Monarchia képviselőivel találkozott Svájcban, ahol protestáns
lelkésznek álcázva élt egy tüdőszanatóriumban egy hasonlóan „hiteles”
magyarországi lelkipásztorral. A „világ proletárjainak leendő vezére” egy
tiszteletes álarcát választotta összesküvéséhez. A történészek szerint ez a
svájci találkozósorozat az egyik legnehezebben felderíthető titok az 1917-es év
történelmében. Egyes feltételezések szerint a német flotta támadása a
Balti-tengeren eredetileg Petrográd megszerzésére irányult, amit fizetségként
adtak volna vissza a bolsevikoknak a különbéke megkötéséért és a háborúból való
kilépésért.
Ugyanebben az időben Finnországban, amely akkor az orosz állam része volt, és
kikötőiben horgonyoztak az orosz Balti-tengeri flotta hajói, egy finn vagy más
feltételezések szerint német katonákból álló elitalakulatot hoztak létre. A
támaszpontokon gyilkossághullám söpört végig. Az áldozatok magas beosztású
tisztek és parancsnokok voltak. A flotta főparancsnokát, Nepenin admirálist is
meggyilkolták.
A napokban a Rosszija televíziós csatornán bemutatott dokumentumfilm szerint
Lenin Finnországban egy gárdát hozott létre, amit a petrográdi hatalomátvételhez
készített elő. Lenin e gárda közreműködésével az Oroszországban kompromisszumot
kereső, koalíciós kormányzásra törekvő demokratikus erők gyűlését kívánta
feloszlatni. Azonban a neves bolsevikok, köztük a permanens világforradalom
ideológusa, Lev Trockij, ellenáltak Lenin erőszakos megoldásának.
Váratlan fordulatként az Ideiglenes Kormány feje, Alekszandr Kerenszkij
segítette elő Lenin terveinek megvalósulását. Arra utasította az orosz hadsereg
főparancsnokát, Lavr Kornyilov generálist, tegyen rendet Petrográdban. Amikor
Kornyilov alakulataival megjelent a főváros közelében, a kormányfő – aki el
akarta nyomni a (tavaszi) forradalmat – hirtelen lázadónak kiáltotta ki őt.
Lehetőség adódott a főparancsnok és egy sor további tábornok letartóztatására.
Kornyilov „lázadásának” elfojtására felfegyverezték a júliusi lázadási kísérlet
után betiltott Vörös Gárda osztagait. Később, a szovjethatalom idején azt
állították, hogy ezekben az osztagokban „öntudatos dolgozók” voltak, mára
azonban világossá vált, hogy soraikban főleg munkanélküliek, dezertőrök és
köztörvényes bűnözök voltak. Szolgálataikért ráadásul a gyári munkások
fizetésének többszörösét kapták – zsoldként.
Lenin álöltözetben. Ilyen külsővel bujkált Európában
2007. 11. 09. (XI/45)
