Fotó: Vörös Szilárd
Péntek délután négy óra. Túl vagyunk a bizalmi szavazáson, Gyurcsány továbbra
is élvezi a koalíciós pártok támogatását. A Fidesz képviselői frakcióülésre
vonulnak el, a Parlament lassan kiürül. Az élelmes tévéstábok az erkélyről
készítenek nagytotálokat. Egyelőre meglehetősen csekély az érdeklődés, főleg
ahhoz képest, hogy Orbán Viktor „mindenkit” a Kossuth térre invitált. És persze
ahhoz képest, hogy tavasszal – ugye – másfél millióan jöttek ki.
A rendőrök békésen várakoznak, néhányuk a füvön felállított asztaloknál
kártyázik. Még mindig jobb, hogy a blattot és nem a tüntetőket verik.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »