Jean-Claude Juncker, az Európai Tanács elnöke, George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Durao Barroso, az EU "miniszterelnöke". Kinek áll a zászló? Fotó: Reuters
– Az európai hozzáállást sokan inkább megalkuvónak tartják.
– Felfoghatják ezt gyávaságként vagy inkorrektségként, de Európa nem engedheti meg, hogy a helyi muszlim közösségek lázadása miatt égjen egész Párizs. Európa évszázadokig volt gyarmattartó ezen a vidéken, és már elég sokat tud erről a világról.
– Igazán nem mondhatjuk, hogy Amerikának nincs vesztenivalója, hiszen náluk is felrobbantották a World Trade Centert. Vagy mégis?
– Az emberi szenvedések nem mérhetők össze, de amit Európa a 20. században átélt, ahhoz képest Amerika sok mindenből kimaradt. Az első és második világháború sem Amerikában zajlott – Hawaiit leszámítva. Igaz, hogy sok túlélő és holokauszt elől menekült ember él most is az Államokban, de mégsem ők határozzák meg az ország világképét. Mellesleg, egy átlagos bangladesi árvíz több embert visz el félévente, mint az egész szeptember 11-ei robbantás. Én nem a háromezer embert keveslem, csak azt mondom, hogy más történelmi tapasztalatokkal rendelkezik a két régió.
– Amerika mégis növekszik és prosperál, miközben Európa egyre inkább alászáll. Nem lehet, hogy mégis jobban csinálnak valamit?
– Az USA prosperitásának két oka van. Az egyik a kétségtelenül nagy technológiai fölény, ami annak az eredménye, hogy az USA háromszor annyit költ kutatásra és fejlesztésre, mint egész Európa. Ennek következtében az új technológiák is sorra ott születnek meg. Őszintén és kíméletlenül megveszik azokat az európai vagy latin-amerikai tehetségeket, akik úgy gondolják, hogy még "Arizóna-Külsőn" is több esélyük van a hírnévre, mint Szegeden vagy Milánóban. És igazuk is van. A másik oka viszont egyszerűen a világon belüli erőeloszlásból fakad. A multik nagy része amerikai, az ország pedig több szempontból is szuperhatalom. Az amerikai gazdaság jelentős része azonban a latin-amerikai szegénységből táplálkozik. Számos, egyébként tengeren-túli elmélet is alátámasztja, hogy az USA gazdagsága a "perifériák visszafejlődéséből" származik. Az egyenlőtlen fejlődés szegénységben tart bizonyos régiókat, az ezek által termelt profit pedig átpumpálódik a központokba. Ahogy Budapest elszívja a tőkét a fejletlen megyéktől, úgy szívja el Amerika is a világ számos részétől.
Tamás Pál Fotó: V. Sz.
2005. 11. 11. (IX/45)
