A skandináv légitársaság szerencsétlenül járt milánói járatának maradványai Fotó: Reuters
A fedélzetén több mint száz utast – köztük mintegy ötven olaszt – szállító repülőgép a felszálláshoz szükséges legnagyobb tolóerővel készült a magasba emelkedni, amikor összeütközött az egyik bekötőúton gördülő Cessnával. Az ütközés után a svéd gép letért a kifutópályáról, hosszan "felszántotta" a földet, majd nekicsapódott egy melléképületnek. A csomagmegőrzést szolgáló hangárban ekkor több ember is dolgozott, a baleset így közülük is szedett áldozatokat. A két gépen tartózkodók közül senki sem élte túl a tragédiát.
A hatóságok kizárták a merénylet lehetőségét: a katasztrófa ez alkalommal a rossz látási viszonyokból eredő emberi hiba következménye. Az elmúlt hetek csapásai előtt értetlenül álló hírmagyarázók mégis hasonlóságot éreznek a gyászesetek között. "Szeptember 11-ével a biztonságunkat elsöpörte az új barbárság hulláma – ad hangot az Olaszországot eluraló megdöbbenésnek a Corriere della Sera vezércikke a katasztrófát követő napon. – Egy láthatatlan ellenség mindenhová követ, minden lépésünket lesi
A véletlen mostani mártírjai végeredményben nem különböznek azoktól, akik a New York-i ikertornyokban vagy az eltérített gépeken voltak. Most nincs szó terrorcselekményről, de akik Milánóban öszszeégtek, még a felszálláskor ösztönszerűen méregették a társaikat: ki lesz a mi gépeltérítőnk? Magukon érezték a terrorizmus súlyát. Ahogy mi mindannyian."
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »