– Mitől működik a mese? Minden gyerek szereti, és még felnőttként is emlékszünk arra, hogy mi volt a kedvencünk…
– A mese képi világa és valóságábrázolása teljes mértékben megfelel a gyermeki gondolkodásmódnak: ez egy gyermeki szemmel nézett világ. A gyermek folyamatos kíváncsiságát, miértjeit nem lehet kielégíteni természettudományos ismeretekkel. Ahhoz, hogy otthonosan érezhesse magát a számára rejtélyekkel teli világban, a mesék nyújtanak segítséget. Ráadásul pont azon a nyelven, amelyen maga is gondolkodik: jó vagy rossz szereplők vannak, akik az otthonosság és a biztonság érzését nyújtják számára. A meséből szőtt optimista világkép és a gyermek vágyai egymásra rímelnek, a vágyteljesülést nem akadályozzák sem természeti törvények, sem időbeli vagy térbeli korlátok.
A mese azonban az én megközelítésemben nemcsak népmesét és műmesét jelent, hanem a saját életmesénket is: azt a történetet, amit önmagunkról, gyökereinkről, hitvallásunkról, álmainkról, félelmeinkről, kudarcainkról és győzelmeinkről mondunk el önmagunknak és a gyermekünknek. Ezt nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, hanem folyamatosan meséljük, sokszor szavak nélkül is – a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez való hozzáállásunkkal.
2017. 07.14. (XXI/28)
