Több népies elnevezése is létezik: folyton érő eper, földieper, szamóca, bár ez utóbbi nevet gyakran az erdei szamóca megkülönböztetésére használják. A szamócát kiváló éghajlati alkalmazkodóképessége és földrajzi elterjedése miatt szinte a világ minden országában ismerik és termesztik. Évelő, tőrózsát fejlesztő növény.
A földieper rendkívül alak- és formagazdag növény, ma már szinte minden felhasználási célra találunk speciális fajtákat. A friss fogyasztásra alkalmas változatoknál különösen fontos a gyümölcs alakja, mérete, színe, íze, zamata, érési ideje, szállíthatósága és tárolhatósága. A hazai eper leszedés után – a magasabb nedvességtartalom miatt – 1-2 nappal már nem élvezhető ugyanabban a minőségben, ezért érdemes frissen fogyasztani.
A konzerv- és hűtőipar a közepes nagyságú, egyenletes felületű, tömör húsú, világosvörös színű gyümölcsöt igényli, amely mélyfagyasztás után is megőrzi kedvező tulajdonságait. Gyümölcsét nyersen natúran, enyhén cukrozva, vagy tejszínhabbal tálalva, eperhabként elkészítve leginkább a gyerekek szeretik. De igen közkedvelt alapanyaga az ízesített-savanyított tejtermékeknek, joghurtoknak, túrókrémeknek, fagylaltoknak, jégkrémeknek is. Az eperízt úgynevezett klasszikus íznek is tekintjük.
2015. 06. 05. (XIX/23)
