„Ha mindnyájan többet utaznánk, jelentősen nagyobb békében élhetnénk a földön” – az amerikai Travelzoo vezérigazgatója ezzel a szlogennel igyekszik motiválni az utazási iroda alkalmazottait, akiknek semmi egyéb dolguk nincs, mint hogy a nap nyolc órájában a legelőnyösebb ár-érték arányú nyaralásokat segítenek kiválasztani a vásárlóknak. Első hallásra ez csupán egy remek marketingszövegnek tűnhet, ám az adóügyekkel és könyvvizsgálással foglalkozó nemzetközi cég, a KPMG kutatása szerint igenis komoly jelentősége van annak, hogy a dolgozók tulajdonítanak-e magasabb rendű értelmet tevékenységüknek a pénzkeresésen kívül. A szervezeten belüli felmérés szerint azok az alkalmazottak, akiknek a feletteseik többet beszéltek a vállalat társadalomra gyakorolt pozitív hatásáról, 42,2 százalékkal nagyobb valószínűséggel vallották remek munkahelynek a KPMG-t, és 68 százalékuk nem is gondolkodik munkahelyváltáson. Ezzel szemben, ahol a menedzserek nem fektettek hangsúlyt arra, hogy munkatársaikat ilyen módon buzdítsák, a dolgozók 62 százaléka tervezi a továbblépést egy másik munkahelyre.
De miért ennyire fontos, hogy jelentőséget tulajdonítsunk munkavégzésünknek? Egy amerikai társadalomkutató cég szerint az ország munkavállalóinak csupán 30 százaléka érzi magát erősen elkötelezettnek a munkája, vállalata iránt, míg 70 százalék nem különösebben erőlteti meg magát, sőt sokan nyíltan ki is fejezik az elégedetlenségüket és boldogtalanságukat, panaszkodásaikkal felemésztve feletteseik és munkatársaik értékes idejét, lelkesedését. Egy Gallup-kutatás szerint a dilettáns munkatársak miatt az amerikai vállalatok évente körülbelül 500 milliárd dollár (140 ezer milliárd forint) bevételtől esnek el, mivel a nem elkötelezett munkavállalók sokkal hajlamosabbak, hogy lopjanak a vállalattól, rosszul kezeljék az ügyfeleket, és kihagyjanak munkanapokat.
Nemcsak vállalati, hanem személyes szinten is sokat profitálhatunk belőle, ha hasznosnak érezzük a munkánkat. Az értelmes munkavégzés életigenlést eredményez, valamint jobb egészségi állapotot és kevesebb depressziót. A Guardian kilenc angol és amerikai felmérést összegezve megállapította a két ország hét „legboldogabb” szakmáját. Az élen a mérnökök végeztek, őket követték sorrendben a tanárok, ápolók, orvosok, kertészek, építőipari munkások és személyi asszisztensek. Arra a kérdésre, hogy mi teszi boldoggá a munkájával kapcsolatban, Stuart Berry, szerszámipari formatervező mérnök azt felelte, hogy szereti látni a munkája eredményét, ahogy az általa feltalált dizájn kereskedelmi forgalomba kerül. Sok mérnök nem is érzi munkának, amit csinál, mivel a tevékenysége átfedésben van a hobbijával.
2015. 04. 17. (XIX/16)
