Így kezdődik a kiszombori kukoricalabirintus honlapján a történet. Az útvesztő idén is elkészült. A kiszomboriak még a kis kukoricásba belevágtak egy repülőgép formát, egy 1914-es számot, valamint rengeteg kicsi alakzatot. A témaválasztás természetesen az első világháború kitörésének századik évfordulójához kapcsolódik. A kukorica megnőtt, és megérett egy próbára.
Nagyon kedves kiszombori asszonyok üldögélnek a kukoricatábla bejáratánál, mintha otthon lennének. Odaérkezéskor megkapjuk tőlük a térképvázlatot, és már mehetünk is a kukoricásba. Az első és egyetlen állat, ami szó szerint lépten-nyomon előbukkan, az a kicsi, szürke, mezei egér. A labirintusban láthatóan otthon van – a gyerekek legnagyobb örömére. A kukoricasorok és a térkép összehasonlítása a kukoricásban megszorult melegben valahogy nem megy. Az agytevékenység az idővel arányosan leáll. Gyorsan el is tévedünk. Talán mások tudnak segíteni – követjük is őket. Gyorsan bebizonyosodik, hogy „vak vezet világtalant” – pedig milyen határozottnak tűntek! Nincs más hátra, mint „toronyirányt” átvágni a kukoricán, nem baj ha nincs út, csak legyen meg a kijárat. A győztes célfotót persze nem utasítjuk vissza még így sem.
Közben az asszonyok elkezdték dagasztani a lángost. Mondták, ha megvárjuk, mi is kapunk belőle. Láthatóan nagy élet folyik ott minden nap, „de hétvégén még nagyobb” – mesélik. Ha akarunk, még éjszaka is jöhetünk eltévedni. Lámpát kell csak hozni, egyébként éjfélig lehet labirintusozni. A kukoricán túl sincs vége a gyerekprogramoknak. Találtunk egy nagy „tengerimedencét”, amibe bele is lehet ugrani, és kézzel lábbal turkálni a kukoricaszemekben. Az óriásparittya nagy kihívás még a felnőtteknek is az emberfej nagyságú szövetgolyójával. De van még ott rengeteg népi játék, szalmabála, kilátó. Igazi tartalmas szórakozás a kisgyermekes családok számára.
2014. 08. 08. (XVIII/32)
