A szakmai szervezetek lapunk megkeresésére egységesen alátámasztották, hogy a húsiparban bevett dolog a színhús helyettesítése gazdasági okok miatt, például a húsmaradványokat tartalmazó csontok további hasznosítása. Az alacsony vagy magas nyomású szeparálógépekkel, mondhatni centrifugák segítségével, mechanikus eljárással húspépet tudnak nyerni belőlük. Az így keletkező, darált húshoz hasonló „báder hús”, illetve a minőségileg alacsonyabb kategóriának számító „szeparált hús” is a színhús pótlására szolgál. A szeparált hús halványabb, nagyobb a zsírtartalma, és csak hőkezelt készítmények (vörösáruk, például párizsi, virsli) alapanyaga lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy élettanilag, egészségileg egyik említett készítmény sem káros, de minőségileg alacsonyabb kategória, hiszen egy csirke far-hát hústartalma és ára nyilvánvalóan eltér egy mellfilétől. Jelenleg az unióban komoly vita zajlik arról, mi számítson húsnak, különösen a szeparált hús megítélése kérdéses. Azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a jövőben a hústartalom is jelölésre kerül a készítményeken. (A szárazáruk esetében önkéntes alapon ez már működik, szakmai berkekben a minőségi kolbász ismérve, hogy 100 gramm termék kb. 150 gramm hús felhasználásával készül, és megfelelő ideig is érlelik.)
A húsiparban dolgozók szerint a szeparátumok jelentős fehérjeforrásnak számítanak, melyekről kár lenne lemondani. A jobb minőségű, egységesen húsnak ítélt báder hús most is két és félszeres áron kel el a szeparált húshoz képest, a színhús ára pedig hozzájuk viszonyítva még magasabb. A szeparátum jellegű húspépeknek ráadásul az állateledel-gyártók is potenciális vásárlói. A húspépek emellett a közízlés meghatározói, a kelet-európai blokk slágertermékeinek alapját képezik, mint például a virsli vagy a parizer. Népszerűségük még a szocializmusból ered, de az ízük és az áruk is örök sláger. Ezt tetézi, hogy a vásárlói hajlandóság az adatok alapján egyre inkább az olcsóbb termékek, ennek következtében az alacsonyabb minőség irányába mutat.
A KSH legutóbbi adatai szerint a magyar húsfogyasztás a harmadával visszaesett, az emberek egyharmadának nincs pénze arra, hogy kétnaponta húst egyen. Ezzel párhuzamos trend viszont a minőségi hústermékek iránti kereslet növekedése, amely a hagyományos, természetes tartású és táplálású vágóállatokra, antibiotikumtól, hozamnövelőktől mentes tőkehúsra irányul. A színhúsból készült termékek árát azonban a minőségtudatos fogyasztók közül is csak kevesen tudják vagy hajlandók megfizetni.
2014. 06. 06. (XVIII/23)
