„Tíz éven át dolgoztam újságíróként, majd a negyedik gyermekünk megszületése után nem tudtam folytatni a korábbi munkatempót, otthon maradtam a kicsikkel. Pár évvel később már nagyon hiányzott az írás, ekkor kezdtem bele egy könyvbe. Arra gondoltam, praktikus életvezetési, háztartásszervezési, gyereknevelési tanácsokat gyűjtök össze nálam jóval tapasztaltabb sokgyerekes anyáktól, ezeket megspékelem vicces, karikatúraszerű családi történeteimmel, gyorsan, egyszerűen elkészíthető ételek receptjeivel, hogy egy jól használható kézikönyv legyen, amely egyúttal szórakoztató is. A feléig jutottam, aztán félretettem. Mi van, ha nincs is rá igény? Ha nem is akarja kiadni senki? Elbizonytalanodtam. Aztán, amikor rátaláltam a blogokra, megoldást láttam arra, hogy lemérjem: szeretné-e az olvasóközönség azt, amit írok. Mivel interaktív felületről van szó, visszajelzések akár azonnal érkezhetnek, a látogatóim előtt ott a lehetőség” – meséli a kezdetekről.
Az olvasók hamarosan el is kezdtek hozzászólni, azaz kommentelni, és hónapról hónapra nőtt Móni, vagy ahogy a blogvilágban megismerték, Maimoni olvasótábora. 2009-ben a HVG által évente megrendezésre kerülő blogversenyen, a Goldenblogon gasztro kategóriában máris az előkelő 8. helyre került, egy évvel később 4. lett.
Az évek során gasztroblogból életmód kategóriára váltott, mivel nyilvánvalóvá vált számára: bár az olvasók a recepteket is kedvelik – különösen a könnyen, gyorsan elkészíthetőeket –, zömük mégis 
inkább az olvasnivalóért érkezik a weboldalra. Bejegyzéseiben a legkülönbözőbb témaköröket érinti: például, hogyan tartsuk rendben a háztartást úgy, hogy az erőnk is megmaradjon, és a lakás is vállalható legyen, milyen tízórait csomagoljunk a gyereknek, ha változatossá szeretnénk tenni ezt az étkezést, szó esik nevelési kérdésekről, érint önismereti, lakberendezési vagy épp a Bibliával kapcsolatos témákat.
2013. 11. 08. (XVII/45)
