Annyira komolyan gondolták, hogy egy helyi lelkész segítségével meghívták Molnárné Hegymegi Krisztina közösségszervezőt, hogy adjon lendületet, keretet, igazi „munkamódszert” a tervükhöz. Krisztina tavaly hat hetet töltött szakmai ösztöndíjjal az USA-ban, hogy élőben tanulmányozhassa a közösségszervezés minden csínját-bínját. Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma és a WSOS/Great Lakes Consortium által támogatott program később sem engedte el a kezét, olyannyira nem, hogy a magyar származású amerikai projektmenedzser, Bálint Erzsébet ideutazott, hogy a helyszínen láthassa a kezdeményezés első eredményeit. Alig egy héttel a bőcsi látogatása után volt alkalmunk beszélgetni kettejükkel a „szabaddá tétel teológiájáról”.
Miért éppen Bőcs, és miért éppen közösségszervezés?
– Krisztina: Eredetileg magyar–történelem szakos pedagógus voltam, de a leépítések miatt sajnálatos módon csak 1-2 évet tudtam tanítani. És ez talán félig válasz is arra, hogy miért éppen Bőcs. Borsodi vagyok magam is, régóta látom a térség egzisztenciális nehézségeit. Mikor a kilencvenes években állás nélkül maradtam, a férjemmel, illetve pár hozzánk hasonló barátunkkal együtt hasznosítani szerettük volna a körülöttünk tapasztalt szükségek betöltésére mindazt, amit tanultunk. 2001-ben létrehoztuk a Humán Integra Alapítványt, és a kezdetektől az önhibájukon kívül a társadalom perifériájára szorult embercsoportokat segítettük. Közreműködtünk civil szervezetek létrehozásában, és képzéseket szerveztünk, hogy minél többen megtanulják működtetni azokat. A kétezres évek elején a Nemzeti Civil Alapprogram nagyon jó forrásokat biztosított, ám egy idő után rájöttünk, hogy a legtöbb szervezet pályázati szinten élt csak, amikor elfogyott a pénz, sokuk alvószervezetté vált. A kialakult helyzet „groteszk bája”, hogy maga a kormányzat is azt remélte: a civil szervezetek akkor is munkahelyeket fognak teremteni és fenntartani, amikor az állam kivonul a finanszírozásból. Szerencsénkre 2011-ben kapcsolatba kerültünk a Civil Kollégium Alapítvánnyal, akik közösségszervezéssel kapcsolatos képzéseket szerveztek. Fantasztikus műhelymunka folyik náluk. Ők hirdették meg az amerikai szakmai ösztöndíjra való pályázatot is. A kint szerzett tapasztalatok nekem is felnyitották a szememet, és rájöttem, hogy először nem magukra a projektekre kell koncentrálni, hanem arra, hogy egy működő bázisközösség jöjjön létre, ami majd képessé válik a projektek megvalósítására.
2013. 09. 20. (XVII/38)
