Az erőszak kegyetlensége érdekes módon különös gyengédséget ébresztett a lányban a kisbaba iránt, és mindig reménykedett, hogy egyszer viszontláthatja. Minka holland bevándorlók gyermekeként sok időt töltött a dél-dakotai tejgazdaságokban, ahol annak idején a családja letelepedett. Mostohaapja nem volt híve annak, hogy munka helyett az iskolában töltsék el a gyerekek a napot, miközben a farmon olyan sok a munka, így Minka csak nyolc osztályt végezhetett el. Egy nyári napon, 1928-ban piknikezni ment egy csapat lány, és ebéd után a tizenhat éves Minka és barátnője, Elizabeth sétálni indultak hagyományos hosszú ruhájukban. Hirtelen megjelent mellettük három férfi - és mindkettőjüket megerőszakolták.
A lányokat szigorú szabályok szerint nevelték, és úgy tudták, a kisbabákat a gólya hozza, így nem tudták, hogyan is mondhatnák el, ami velük történt. „Nem tudtuk, mit tegyünk. Nem tudtuk, mit mondjunk. Így aztán, amikor visszamentünk a többiekhez, nem mondtunk semmit" - emlékszik vissza Minka Disbrow.
Telt-múlt az idő, és Minka teste kezdett megváltozni. Amikor mostohaapja és anyja felfedezték, hogy terhes, elküldték egy „megesett" lányoknak fenntartott lutheránus otthonba. Minka tizenhét évesen egy szőke, gödröcskés arcú kisbabának adott életet, akinek a Betty Jane nevet adta. Szíve szerint megtartotta volna, de tudta, a szülei nem engednék vissza az újszülöttel a farmra. Megtudta, hogy egy gyülekezeti pásztor és a felesége éppen örökbe szándékoztak fogadni egygyermeket, és Minka azt remélte, ők olyan otthont tudnak majd biztosítani a kislánya számára, amit ő nem tud megadni neki. „Annyira szerettem azt a kisbabát. A legjobbat akartam neki" - vallja meg az asszony. Nem találkozott a pásztorral és a feleségével, még a nevüket sem tudta meg. Mindössze egy hónapig dajkálhatta a kislányát, de aztán éveken keresztül érdeklődött utána az örökbefogadó központon keresztül, hogy megtudja, hogy van a lánya. A központ hűségesen válaszolgatott is neki, de egy vezetőségváltás után ez a kapcsolat megszűnt.
2012. 01. 27. (XVI/04)
