hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Rád is vár még egy dal
Interjú Presser Gáborral, aki megálmodta a Magyar Dal Napját

2009. 09. 05.
Szeptember 13-a a Magyar Dal Napja. Huszonkét helyszínen, köztük kilenc vidéki városban, ezen a napon ünneplik a magyar zenét. A szervezők úgy tervezik, hogy a jövőben minden szeptember második vasárnapja a Magyar Dal Napja lesz. A kezdeményezés Presser Gábor álma.

Presser úr, miért kell külön nap a magyar dalnak?
– A magyar dal nemzeti kincsünk, amire illene több figyelmet fordítani, mert van értelme, hogy megmaradjon. És hogy szülessenek újak is. Szóval a Magyar Dal Napja nem valami ellen, hanem valamiért van.
Tavaly a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napja lett az első Magyar Dal Napja, és óriási sikert hozott. Még hónapokkal később is kérdezgettek civilek, szakmabeliek, hogy lesz-e újra.  Tudtuk, hogy mehet a folytatás. Visszatértünk az eredeti álmomhoz, nevezetesen, hogy az ország minden pontján, ahol csak lenni tud, ott legyen magyar dalokból álló koncert. Minden műfajban, legyen az népzene, komolyzene vagy rock, a lényeg, hogy legyen egy nap, amikor minél több helyen csendülnek fel magyar dalok. 
Milyen feltételeket szabtak az előadóknak?
– Bárki részt vehet ebben a dologban, egyetlenegy nagyon fontos üzenet van a mi részünkről, amit betartatunk mindenkivel. Politikai megnyilvánulások sem zenében, sem prózában ezen a napon vagy ezeken a rendezvényeken nem kívánatosak. Nem szeretnénk, hogyha ebben az agyonpolitizált országban még ez a nap is eltorzulna. Csak a dalokat és előadóikat ünnepeljük. És persze a szerzőket. Bartók Béla vagy Kodály Zoltán nem politikai örökséget hagyott ránk. Ők a humánum, a tisztesség és a művészet oldalán álltak, mert itt a helyük a szerzőknek és a művé­szek­nek.
Egyszóval ez egy politikamentes rendezvény kell hogy legyen. Nem lenne jó érzés, ha összekevernénk itt is a dolgokat.
Mekkora lehetőség egy ilyen nap a fiatal zenészek, együttesek számára?
– Nagyon sok fiatal fellépő lesz, a www.magyardalnapja.hu erről kimerítő informácót ad. Másrészt a Kultúrparttal közösen indítottunk egy olyan bemutatkozó lehetőséget, melyben „szobadalokat” keresünk. Magyarán bárki elküldheti azt, hangban, képen, ahogy a szobájában zenél, énekel – magyarul. Az sem baj, ha egy régi dalt játszik el, de írjon inkább újat! Üljön be a fotelba, álljon ki az erkélyre vagy a konyhába, énekelje el a dalát, és küldje be. Tavaly hatszátizenhárom dal érkezett, és háromszázezren kattintottak rá. Ezt folytatjuk idén is.
Összehasonlítva a mostani lehetőségeket azzal az időszak­kal, amikor az LGT mozdonya gördült be a köztudatba, hogyan látja a mai fiatal zenészek lehetőségeit?
– A mostani fiataloknak sokkal nehezebb, mint nekünk volt. Akkor a vasfüggöny kizárta a nyugati zene legnagyobb részét. Szűk csatornákon szivárgott csak. Ismerősökön keresztül, akiknek lehetőségük volt külföldre menni, néha külkeresek, diplomaták gyerekei hozták be a
lemezeket.
Amikor nyugaton turnéztunk, mi is minden pénzünket bakelitre költöttük. Volt egyfajta fű alatti lemezkereskedelem, jó drágán adták, kölcsönözték a lemezeket, de ez csak elenyésző jelentőségű volt.
A rádióban nem szólt nyugati zene, csak el-elvétve. A politika a kisebbik rossz mellett döntött, a vasfüg-gönyön belül ráengedtek minket a pályára. Mára elárasztott minket a zenedömping, jön mindenünnen jó, rossz. Mi egy rosszabb világban könnyebben működtünk, ma egy jobb világban a fiatalok nehezebben érvényesülnek. Egyelőre a nyitott határon szinte csak befelé tart a zenei forgalom. 
Egy nullkilométeres zenekar hogyan juthat ma el A-ból B-be?
– Csak a saját erejével. Tőlünk nyugatra már azt hirdetik, hogy elmúlt az az idő, hogy a kezdőknek kilincselni kell a nagy kiadóknál, mosolyogni, nyalikázni. Az internetre mindenki fel tudja tenni azt, amije van, mindenki meg tudja mutatni a tehetségét. Erre kell csapatokat szervezni. Ahogy elnézem, ez lehet a jövő, de a mai fiatalok ezt nálam sokkal jobban tudják.
Mit gondol a mai tehetségkutatókról? Elérik azokat a talentumokat, akiket kell?
– Egy jó tehetségkutató eléri, egy kevésbé jó nem éri el.
Ezek megfelelő fórumok a kibontakozásra?
– Ezek a legjobb fórumok akkor, ha tényleg igazi tehetségkutatásról van szó, mert a közönség értékeli, hogy valós teljesítménnyel áll szemben. Nem gondosan összeválogatott playback-cukorkák vetélkedőjét kapják, hanem valódi három perceket, amikben kisebb-nagyobb drámák feszülnek. Akik a Megasztárban valamit teljesítettek, azok a későbbiek­ben sem égtek meg szakmailag.
Mint a nagy generáció egyik képviselője, hogy látja, kik azok a fiatal zenészek, akiknek méltán adná át a stafétát?
– Én azt hiszem, ez nem így működik. Ez az egész „stafétabot” dolog egy jó nagy marhaság. Talán
Kodály felhívta Eötvös Pétert, hogy „Fiam, jöhet a botért”? Egy öreg művész is tanul a fiataloktól. A világ egyszerre működik, nem sávokban.
A másik agybaj a nagy generációsdi. Én nem tudom, hogy a közvetlen előttem járók miért nevezik magukat „nagy generációnak”, ha egyáltalán ők találták ezt ki. Én, köszi, nem vagyok tagja a nagy generációnak, legyek bármennyire is öreg legény. Tisztelem a korombeliek közül azokat, akik nagy tudá-súak, tehetségesek, és nagyot alkottak. A „kis generációt” meg nem gondolom kicsinek. Ha van olyan.
Máshogy kérdezem: kiket hallgat szívesen?
– Nagyon erős és fontos az utánunk jövő zenészgárda. A Quimby, a Kispál, a Pál utcai fiúk, a Kimnowak, a HS7 vagy a Kaukázus… És hosszan sorolhatnám. A Vígszínházban harminc éve vagyok zenei vezető, ha valamire büszke vagyok, az az, hogy annyi zene-szerzőt hoztam be a színházba, hogy nehezen férnénk el egy csoportképen.
Milyen jövőt lát a Magyar Dal Napjában?
– Ez egy alulról szerveződő ügy.
Mi páran csak egy ernyőt tartunk az egész fölé. Arra számítok, hogy egyre több bátor kezdeményező önkéntesen száll majd be a jövőben. Mi elkezdtünk szervezni, de most, hogy híre ment, egyre többen jönnének. Kicsi falutól a nagyvárosig mindenféle település jelentkezhet, ha teret akarnak adni a magyar dalnak. Az is egy minta, ha mindenhol, ahol fellép egy-egy híresebb zenész, ugyanazon a színpadon
a környék apraja-nagyja is bemutatja, amit tud. Nem kell odautaz-tatni mindenhova nyolc nagyon nagy vagy nagyon nagynak képzelt előadót, mindenhol vannak tehetséges zenészek, és ezer módja van annak, hogy Magyar Dal Napját rendezzenek.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!