Nagyon sok meddő párnak egyikük ivarszervének betegsége miatt nem lehet
természetes úton gyermeke. Ha a férfi szervezetéből nem tudnak semmilyen módon
spermiumot nyerni, megoldás lehet névtelenül leadott hímivarsejttel
megtermékenyíteni feleségének petesejtjét. Ha viszont petesejtre van szükség,
akkor a donor petesejt-termelődését stimulálják női hormonokkal, aminek hatására
a szokásos havi 1 helyett kb. 8-10 petesejt termelődik. Ezeket egy mérsékelten
fájdalmas eljárás során altatásban egyenként leszívják, hogy spermiummal
megtermékenyítve más nő méhébe ültessék be. A donor számára az egészségügyi
kockázatok a lombikbébi-eljáráshoz hasonlóak. Hazánkban családtagnak vagy
névtelenül, intézmény számára lehet ivarsejtet adományozni. Fizetni nem szabad
érte, a felmerülő költségeket a társadalombiztosítás állja.
Dr. Dévai István szülész-nőgyógyász főorvos, a med-dőségi kezelésekkel
foglalkozó Dévai Intézet igazgatója szerint névtelen petesejtet kapni az
AIDS-teszt időigénye miatt kockázatos. A rokonoknak – intézetükben évi egy-két
ilyen eset van – egymás életvitele felől legalább megbízhatóbb információik
lehetnek. A tengerentúlon a lombikbébi-központokban 6000-10000 dollárt kaphat a
petesejtjeit felajánló nő, de azok a párok, akik maguknak keresnek donort, ennél
jóval magasabb összeget is adhatnak az általuk kiválasztott hölgynek, különösen
ha közelít a magasan iskolázott, fehér bőrű, szőke, kék szemű ideálhoz.
„Mondhatjuk-e vajon azt, hogy spermát vagy petesejtet adni ugyanolyan, mint vért
vagy csontvelőt adni? Van-e felelőssége az embernek az ilyen módon létrejött
gyermekeinek jövőjéért? Az emberbe bele van kódolva, hogy gondoskodni akar az
utódairól. Ezt a láthatatlan szálat nem lehet semmissé tenni pusztán a technikai
lehetőségek fejlettsége miatt” – mondja Molnár Judit pszichoterapeuta, klinikai
szakpszichológus. A szakember szerint a meddőség eleve egy komplex probléma:
mindig könnyebb az akadályokat kívül keresni, miközben a gyermeknemzés útjában
lévő akadályok leginkább belül vannak: a lombikprogramokra például az esetek 70
százalékában nem szervi okok miatt kerül sor.
Az ivarsejt-adományozó személy gyermekeinek életében megjelenik egy alacsony, de
mégis létező rizikófaktor, hogy az ilyen módon létrejött, általa nem ismert
biológiai gyermekei egymással – vagy a valódi gyermekeivel is – véletlenül
összetalálkozhatnak, és akár gyermeket is nemzhetnek. Ha tudnak a családjukban
korábbi ivarsejt-donációról a leszármazottak, a testvérházasság kivédésére
ajánlatos emiatt genetikai vizsgálatot végeztetni. Molnár Judit szerint ez már
csak annak az adatnak a tükrében is célszerű lehet, hogy a családban növő
gyermekek 26 százaléka sem attól a férfitól van, akit apjának tart. A
Magyarországon gyakoribb spermadonációnál úgy próbálják a testvérek
találkozásának esélyét csökkenteni, hogy egy donornak – a saját gyermekeivel
együtt – maximum négy gyermeke lehet. „Nem minden házaspár kapcsolatának tesz
jót, ha csak az egyik fél érintett a gyerek nemzésében – állítja Pulay Klára
klinikai szakpszichológus, az ELTE-PPK adjunktusa. – A nőknek érdekük, hogy a
férfit is bevonják a gyermeknevelésbe. Ezt nehezítheti meg, ha a férjtől
számíthat a »de hisz ez nem az én gyerekem, hanem csak a tied« hozzáállásra.
Emiatt van, akinek érzelmileg jobb az örökbefogadás, ahol a házaspár mindkét
fele egyenrangúan érintett, és egyformán sajátjuknak érezhetik a gyermeket.
Tapasztalatom szerint donortól származó gyerekek esetében nagyobb az esélye
annak, hogy eltitkolják a gyermek elől származását, mint örökbefogadás esetén.
Csakhogy a gyerek gyakran megérzi, hogy valami nincs rendben a származása,
születése körül, ami igen káros hatással lehet az egész családi légkörre, arról
nem beszélve, hogy bármelyik családtag el is szólhatja magát.”
Ha a nő nem képes kihordani a kisbabát, és valaki más méhébe ültetik be a
megtermékenyített petesejtet, akkor dajkaterhességről beszélünk. Ezt
Magyarországon 2001 óta nem engedi a törvény, hiszen mi történik, ha a dajkaanya
annyira kötődik a benne növekvő magzathoz, hogy mégsem adja oda? Mi van, ha a
másik félnek közben tönkremegy a házassága, és mégsem kell nekik a gyerek? Ha
elhalálozik a meddő anya, milyen jogai és kötelességei vannak a gyerekkel
kapcsolatban a dajkaanyának? „Találkoztam olyan családdal, akiknél az első
gyermeket dajkaanya hordta ki, de annyira nem vált ez be nekik, hogy a következő
gyermeket inkább örökbe akarták fogadni – mondja Pulay Klára. – Nem tudták
feldolgozni, hogy az ő gyerekük egy harmadik személyhez is tartozik valahogy,
nem tudtak barátkozni vele, féltékenyek voltak a szerepére, miközben úgy
érezték, tartoznak neki a szeretettel. Szóval nem tudták az egész kapcsolatot
hova tenni.” Nagyon nehéz a dajkaanyasággal kapcsolatban a gyerek érdekét
meghatározni. A beültetett embriónak az lesz a megszokott világa, ami
körülveszi, és stresszt jelent számára, ha kiszakítják onnan. Ez egy
kényszerhelyzet, ami hasonlít a nyílt örökbefogadáshoz, csak ott van némi esély
arra, hogy a szülőanya megtartsa a babát.
2008. 10. 03. (XII/40)
