Brazíliában a 20. század közepén 6,3 volt az egy családra jutó átlagos
gyermekszám. Ez a rendkívül magas termékenységi ráta azonban 2000-re titokzatos
módon 2,3-ra csökkent. 40 év alatt ekkora változást csak Kína volt képes elérni
a születendő gyermekek számában, ezt is állami korlátozó eszközökkel.
Brazíliában azonban még a közelmúltban is illegális tevékenységnek számított a
fogamzásgátló szerek reklámozása, szó sincsen tehát közvetlen kormányzati
beavatkozásról.
Eliana La Ferrara, Alberto Chong és Suzanne Duryea, az Inter-America Fejlesztési
Bank munkatársai szerint azonban sokkal inkább köze lehet a visszaeséshez egy
olyan tényezőnek, amelyre a legtöbb ember sohasem gondolna: a brazil
szappanoperáknak. A brazil lakosság legnagyobb hányada az elmúlt évtizedekben
egyre inkább rendszeres nézőjévé vált ezeknek az esti műsoroknak, amelyekben
sokkal kisebbek az ábrázolt családok, mint a brazilok által megszokott valóság.
A tanulmány 115 telenovellát vizsgált meg, amelyeket a szappanoperák első számú
brazil gyártója, a Rede Globo televíziós csatorna készített. A vizsgálatot
végzők megállapították, hogy a női főszereplők 72 százalékának egyáltalán nincs
gyermeke a sorozatban, 21 százalékuknak pedig csak egy gyermeke van. A kutatók
ebből arra következtettek, hogy a közvetített modell által a szappanoperák
egyfajta születésszabályozó eszközként funkcionálhatnak.
Még inkább erősíti ezt a feltevést a társadalom igen alacsony szintű
iskolázottsága. Az 1990-es évek elején a brazil 15 éves korosztály több mint 50
százaléka ért el a PISA-teszten (Programme for International Student Assessment
– Nemzetközi Diákértékelési Program) rendkívül alacsony eredményt. Ez azt
jelenti, hogy ezek a fiatalok olyan egyszerű feladatokat sem tudtak megoldani,
mint az alapvető információs elemek lokalizálása egy szövegen belül. Egy
2000-ben végzett népszámlálás adatai szerint a városi térségekben 39 százalék, a
falusi térségekben pedig 79 százalék volt a felnőtt lakosságon belül a négy,
vagy annál kevesebb általános iskolai évet elvégzettek száma.
A tanulmányban a születésszám megállapításához a kutatók elsődlegesen az 1970 és
1991 közötti népszámlálások adatait vették alapul, és megállapították, hogy
azokban a térségekben, ahol a szappanoperák első számú brazil gyártójának, a
Rede Globo televíziós társaságnak a csatornáit lehetett fogni, a nők jelentősen
kevesebb gyermeket vállaltak, és ez a szám szignifikánsan csökkent.
Ugyanezen régiókban mutatható ki az is, hogy a Globo adásainak hatására az
újszülötteket rendszeresen a sorozatok szereplőiről nevezik el. Ez a jelenség
amúgy hazánkban sem teljesen ismeretlen. Az „átkosban” a Kórház a város szélén
népszerűségét az mutatta, hogy sokan választották kislányuknak, Cenková doktornő
iránti szimpátiából az Alzbeta, míg kisfiuknak Sova vagy Blazej doktor
keresztnevét. Később, amikor hozzánk is elértek a brazil és argentin sorozatok,
az emberek a névadás mellett Isaura rabszolgalány felszabadítására, és Esmeralda
szemműtétjére gyűjtöttek a falvakban.
A televízió azonban más fejlődő országokban is egyre inkább teret nyer. A World
Press Review 2003-as tanulmánya szerint a 80-as évektől kezdve Ázsiában több
mint hatszorosára nőtt a televíziókészülékek száma, 100 millióról 650 millióra.
Kínában 1977-ben csak 18 millióan rendelkeztek készülékkel, 1995-ben azonban már
egymilliárd ember nézhette otthonában az adást.
A szórakozás mellett a televízió ezekben a térségekben információözönt okozott,
valamint más kultúrák életformáit kezdte el közvetíteni a nyugati világhoz
képest fejletlen területeken. A korábban elszigetelt térségekben drámaian
megnőtt a külvilágról rendelkezésre álló információ mennyisége, amely olyan
„újításokat” tett általánossá, mint a latrinák bevezetése vagy az elektromos
ventillátor használata.
A Chicagói Egyetem és a Watson Intézet munkatársai, Emily Oster és Robert Jensen
tavaly arról jelentetett meg egy tanulmányt, hogy a televízió hogyan változtatta
és változtatja meg folyamatosan az indiai nők társadalmi szerepét. A kutatók
három évig vizsgálták a műholdas televízió hatásait 180 indiai vidéki
településen, amelyből 21-ben volt lehetőség fogni a csatornákat. Az eredmények
szerint azokban a falvakban, amelyekben a nők hozzáférhettek az új médiumhoz,
sokkal több lányt iskoláztak be, holott Indiában erőteljesen favorizálják a
fiúgyermekeket a lányokkal szemben.
A lánymagzatokat gyakran abortálják, és általánosan elfogadott a családon belüli
teljes elnyomásuk, a kábeltévé térnyerésével azonban a tanulmányban megfigyelt
településeken jelentősen csökkent a diszkrimináció. A televízió hatására a nők –
Brazíliához hasonlóan – kevesebb gyermeket vállaltak.
A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a média hatására egyre kevesebb nő
szeretett volna következő gyermekként fiút szülni, annak ellenére, hogy ez
Indiában általánosan elfogadott társadalmi norma. A televízió befolyásának
tudják be a kutatók azt is, hogy a nők szabadabban élték meg férjükkel való
kapcsolatukat, egyre kevésbé tolerálták a családon belüli erőszakot, és sokkal
inkább hajlandóak voltak pénzt költeni férjük előzetes hozzájárulása nélkül is.
Annak ellenére tehát, hogy a fejlett országokban főként az erőszakot, a
szexuális erkölcstelenséget és a hagyományos értékek degradálását közvetítik a
csatornák, mindkét vizsgálat megerősíti azt a tényt, hogy a televízió által a
társadalomban létrehozott – akár pozitív – hatásokat a 21. században sem lehet
figyelmen kívül hagyni vagy alábecsülni.
2008. 08. 08. (XII/32)
