Fotó: Füzes Richárd
Nemrég járta be a hír a sajtót: egy kétségbeesett pécsi apa egyik fiával
gyalog indult el a népjóléti miniszterhez, hogy ily módon hívja fel a figyelmet
családja tarthatatlan helyzetére. Az akció nagy médianyilvánosságot kapott, s
ennek volt köszönhető, hogy az önkormányzat sok év elutasítás után végre kiutalt
a családnak egy nagy belvárosi lakást. „Ha akkor nem lettek volna velünk a
tévések, a férjem még ma is gyalogol” – véli Katalin, a harmincöt éves feleség.
Pécs patinás belvárosán át igyekszem a Vígh család új otthonába. Nyár lévén mind
a tizenkét gyermek otthon van, így biztos vagyok benne, hogy két óra alatt
legfeljebb tíz összefüggő mondatot tudok majd a szülőkkel váltani. Ehelyett
aztán jót beszélgetünk, mert a gyerekek nem zavarnak. Egy-egy apróság néha
mosolyogva mellénk telepszik, a többiek alszanak, játszanak, a nagyobbak
terelgetik a kisebbeket, sőt, sorban betoppannak a barátaik is. A csemeték
tiszták, jól neveltek, fegyelmezettek, és szeretetteljes légkörben élnek –
láthatóan ez kárpótol mindenkit a szegénységért. Négy fiú és nyolc lány: a
tizennyolc éves Krisztina a legnagyobb, a nyolc hónapos Réka a legkisebb.
„Amikor valaki meghallja, hogy mennyi gyermekünk van, többnyire azt hiszi, hogy
azért, mert biztosan vallásosak vagyunk, vagy romák. Az elképzelhetetlen, hogy
csak azért lettünk ennyien, mert szeretjük a gyerekeket – mondja Katalin. Nem
terveztünk tizenkettőt, de örülünk, hogy így alakult, és ha újra kezdhetnénk,
akkor is mindet vállalnánk. Én régen óvónő szerettem volna lenni – hát íme, most
van egy saját óvodám.”
Maguk a szülők nem származnak nagy családból. Katalinnak, aki korábban egy
kórházban volt takarító, majd műtőssegéd, két testvére van, férjének, a
negyvenhat éves Andrásnak pedig csak egy. A férfi szobafestő-mázoló, többnyire
feketén dolgozott, de egészsége az utóbbi években megromlott: tüdeje és szíve
nagyon beteg, lábát pedig kis híján amputálni kellett egy fertőzés miatt. Ha
tehetné, nyugdíjaztatná magát, de hiányzik a kellő munkaviszonya. Így továbbra
is elvállal mindent, amit tud, lakásfestést, tetoválást, és nem rohan kiváltani
közel harmincezer forintba kerülő gyógyszereit. Szabadidejében sokat viszi
kirándulni és horgászni a gyerekeit, akik közül egy-kettő mindig a nyakában van.
Havi fix jövedelmük a családi pótlékból és gyesből összejövő 188 ezer forint,
miközben csak a napi élelmük 5-10 ezerbe kerül. Egy paprikáskrumplihoz például
húsz kiló krumplit és öt kiló hagymát használ fel Katalin, mindezt egy hordó
méretű fazékban főzi, amit a gyerekek be is cipelnek rögvest megmutatni. „És ti?
Nektek is sok gyereketek lesz, ha felnőttök?” – kérdem tőlük, mire határozottan
rázzák a fejüket, mondván: ők csak egy vagy két gyereket szeretnének.
Szükségben
2007. 07. 12. (XI/28)
