„Női szépségideálként mi nem egy anorexiás, heroinfüggő képet akarunk közvetíteni a világnak, hanem egy egészséges mintát” – jelentették be a nemzetközi divatvilág egyik legfőbb eseményének számító madridi divathét, a 44. Pasarela Cibeles szervezői. A múlt héten zárult esemény kapcsán a világsajtót ezúttal nem annyira a bemutatott kollekciók foglalkoztatták, sokkal inkább az a párját ritkító intézkedés, melynek alapján a „csontkollekciókat” nem engedték föl a kifutókra. Az előzetes kötelező vizsgálatok során az orvosok a 68 manöken egyharmadát ítélték alkalmatlannak a fellépésre. Az engedélyezett alsó súlyhatár a WHO által megállapított BMI-index szerinti 18-as érték volt, ami például 175 cm magasságnál minimum 56 kilót feltételez.
A korlátozó intézkedésre az esemény fő szponzorának számító madridi polgármesteri hivatal, valamint a Spanyol Divattervezők Szövetségének kezdeményezésére került sor.
„A divat egy tükör, és az ott látható szépségikonokat kívánja akaratlanul is követni minden fiatal nő, ezért a divatipar felelőssége óriási abban, hogy milyen mintákat közvetít” – hangoztatta Concah Guerra madridi önkormányzati képviselő. Francia szakemberek szerint a nyolcvanas évek óta vált szembeötlő tendenciává, hogy a modellek egyre soványabbak és alulöltözöttebbek: a divatmagazinok lapjain a csontváznők előfordulási aránya 20 év alatt ötszörösére ugrott. „A mai 15-20 éves fiatalok, amióta az eszüket tudják, mást se látnak maguk körül a magazinokban vagy az utcai óriásposztereken, mint soványabbnál soványabb modelleket. Az eszeveszett diétázás vagy koplalás azonban sokak számára végzetes fizikai és pszichikai következménnyel járhat” – állítja Annie Laciusse-Chabot gasztroenterológus a spanyol anorexia- és bulimiaellenes szövetséggel karöltve, amely a kórosan sovány modellek médiában való szerepeltetését éppen olyan károsnak tartja, mint mondjuk a dohányreklámokat.
Persze az sem véletlen, hogy éppen Spanyolországban kerülhetett sor ilyesmire. Divatszakemberek szerint a csontsovány modellek Dél-Európában vagy a Közel- és Távol-Keleten köztudomásúan eladhatatlanok, mert ott a nőiesebb formák dívnak. Franciaországban, Angliában vagy az USA-ban azonban a 180 centis „deszka” az uralkodó stílus.
A nagy divatházak is ennek megfelelően reagáltak a spanyol divathétre: a milánóiak követendő példának tartják a divattervezők egészségpárti, felelősségteljes önkorlátozását, míg az amerikaiak például diszkriminációról, a személyiségi jogok és az alkotói szabadság sérelméről beszélnek. „Ugyan már! A divat nem szabályozható jelenség – nyilatkozta a minap Didier Grumbach, a Francia Divattervezők Szövetségének elnöke. – Ha Franciaországban egy madridihoz hasonló intézkedést hoznának, mindenki jót derülne rajta.”
Derültség ide vagy oda, a soványságkultusz elleni harc egészségügyi és divatszakembereinek nyilatkozatai szerint a spanyolországi esemény nagy és precedensértékű áttörésnek számít.
Az elhízás fokozatai
2006. 09. 29. (X/39)
