2005-ben a Millward Brown piackutató cég tizenhárom európai és öt dél-amerikai országban végzett kutatást 25–35 éves gyermekes és gyermektelen ("dinki") városi párok között. Magyarországon különösen nagy a távolság a dinkik és a fiatal gyerekes párok között, mivel nálunk – sokkal inkább mint némely más országban – a jó szülő maximálisan alárendeli saját igényeit a gyermekei igényeinek. Ritkán jár szórakozni, egész évben gyűjt a családi nyaralásra, hétvégéken rendszeres családi program a vásárlás, kirándulás, a nagyszülők látogatása. A munkamegosztásos életvitel a jellemző. Ezzel szemben a dinkik élvezik a szabadságot, és nem sajnálják a pénzt magukra, amiért keményen meg is dolgoznak. Rendkívül kevés szabadidejüket a párok közös programokkal töltik. Úgy vélik, először megteremtik az anyagi biztonságot, lakást vesznek, utazgatnak, élvezik az életet. Mindezek után jöhet a gyermekvállalás. Érdekes módon hazánkban nem a gyerek, hanem a saját lakás jelképezi a felnőtté válást. Mivel a magyar fiatalok egy materialista társadalomban élnek, félelmeik is anyagi jellegűek – állapítja meg a tanulmány. A legjobban a munkahelyük és a versenyképességük elvesztésétől, az anyagi visszaeséstől rettegnek. Alakjuk elvesztése miatt sok nő tart a negatív társadalmi megítéléstől.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »