– Önről köztudott, hogy folyamatosan járja a világot. Legközelebb hol szerepel versenyen?
– Nemsokára januárban kezdődik a Világkupa, Dubai mellett Al Aimban, amelyen részt veszek.
– Hogyan zajlik egy ilyen verseny, milyen versenyszámok vannak?
– Alapvetően kétféle verseny van manapság: egyrészt a klasszikus, hagyományos, másrészt a profi versenyek, a világkupák. Az amatőr klasszikus versenyek EB-, vb-eredménye alapján a legjobb kilenc versenyzőnek van joga indulni a világkupán.
Az amatőr versenyek több kategóriában zajlanak, a kezdő és a haladó kategórián keresztül a korlátlan kategóriáig. Én 1982 óta repülök az úgynevezett korlátlan kategóriában.
Az amatőr és klasszikus versenyeken több versenyszám van, amit hónapokkal előtte már publikálnak. Mindenkinek úgynevezett kotta alapján, bírók előtt kell versenyeznie. Aztán jön a szabadon választott program, amiben meg van szabva, hogy hány és milyen figurából állhat a gyakorlat. Ezekből állítják össze a versenyzők a versenyprogramokat.
Vannak zárt, más néven ismeretlen kötelező feladatok, amiket a csapatok javasolnak, és a zsűri ezek alapján összeállít egy komplexumot, amit gyakorlás nélkül kell mindenkinek spontán lerepülnie. Végül ebből alakul ki az összetett végeredmény, aminek alapján a versenyzők egyharmada egy úgynevezett külön programot repülhet. Ez a leglátványosabb versenyszám, a négyperces szabadprogram, amit a nézőközönség a legjobban szeret, mert itt mindenki show-programokat repül. A versenyzők egy megadott – egy négyzetkilométeres – területen belül repülnek, amit boksznak neveznek, melynek sarkain térbírók figyelik a kilépést.
Fotó: Somorjai L.
2004. 12. 10. (VIII/50)
