"Szemléletváltásra van szükség. Mérni, értékelni kell"
Fotó: MTI
A konferenciát Pokorni Zoltán oktatási miniszter nyitotta meg. Mint elmondta,
Magyarországon sok az egykeresős család, és egyre több az olyan család, ahol csak
egy gyermek születik. Ezért az óvodai dolgozóknak kettős szerepe van. Egyrészt kiegészítik
az otthoni nevelést és hozzáadják a maguk szaktudását. Másrészt hiánypótló
szerepük van azoknak a gyermekeknek a nevelésében, akik olyan családban nőnek fel,
amely nem tudja számukra megfelelően biztosítani sem a zökkenőmentes érzelmi fejlődést,
sem a közösségi élet normáinak elsajátítását. A politikusok számára ez két
teendőt jelent. Hosszú távon az egyik legfontosabb terület a családsegítés,
pontosabban olyan adó- és lakáspolitika, valamint támogatási rendszer kialakítása,
amely bizakodóbbá teszi a szülőket a több gyermek vállalásával kapcsolatban. Mivel
ezek hosszú távú tendenciák, ahol előre láthatólag tíz-húsz év alatt lehet eredményt
elérni, az intézmények kötelessége a családok által elhanyagolt szerepeket, funkciókat
segíteni, illetve kiegészíteni – fejtette ki az oktatási miniszter.
Európai összehasonlításban az óvodák szakmai munkája az egyik legkiegyensúlyozottabb
Magyarországon. Ez azonban nem veszi le a törvényhozó szervek válláról a felelősséget,
mert a szakmai felkészítés mellett a tárgyi feltételek biztosítása is lényeges
feladat. Pusztán a megnövelt normatív finanszírozástól az óvodák infrastrukturális
helyzete alapvetően nem változik meg, csupán a romlás üteme lassítható le. A kormány
ezért olyan infrastrukturális program kialakításán dolgozik, amely 5-10 éven belül
valamennyi óvodát és iskolát sorra vesz, és azok épületét, fűtését, világítását,
küllemét, fölszereltségét fölújítja. A szegényebb helyzetben levő önkormányzatok
számára a fejlesztésekre szánt összegért központi pályázatot hirdetnek majd meg,
mely az 1999-es év munkája lesz. A javaslatok a parlament döntésére várnak, amelyre
december közepén fog sor kerülni.
Az óvodai normatívákkal kapcsolatban az oktatási miniszter elmondta, hogy az idei 67
ezer forintos normatívához képest – az inflációt meghaladó – 19 százalékos (79
ezer forintra történő) emelést terveznek. Ezen belül a speciális ellátásra
jogosult gyermekek nevelésére szánt kiegészítő támogatás még nagyobb mértékben,
50 százalékkal nő, a tavalyi 130 ezer forintról 193 ezer forintra. Az óvodák egy része
valamelyik intézményhez tartozik, az ide járó óvodás gyerekek után járó kiegészítő
támogatás 35 százalékra nő. Az egyes települések nagyságuktól függően kiegészítő
támogatásokat kapnak. A 3000-3500 fő alatti kisebb – és ezért kevesebb tőkével
rendelkező – települések kiegészítő támogatást kapnak, majd jövőre egy új támogatási
forma keretében teljes mérték? finanszírozást biztosítanak a nagyon kicsi, 1100 fő
alatti települések óvoda- és iskolafenntartására. Így talán elérhető lesz az,
hogy a kisebb csoportokkal működő óvodák is működőképesek maradjanak. A cél a
meglévő viszonyok stabilizálása és finanszírozhatóvá tétele.
A pedagógus béreket érintő változásokkal kapcsolatban a miniszter elmondta, hogy
azokat januártól 16 százalékkal, szeptembertől pedig további 3 százalékkal
tervezik növelni (19,5 milliárd). A bérek ilyen mérték? emelése jelenleg egyedülálló
a közalkalmazotti szférában. Például az egészségügyben dolgozók béremelése az
infláció mértékét mindössze egy-két százalékkal haladja meg, az Oktatási Minisztériumban
dolgozók béremelése pedig 6 százalékkal alatta lesz. (Az infláció előirányzott mértéke
11 százalékos – F.M.) "Az ország számára a perspektíva a magasan kvalifikált
munkaerő – fejtette ki Pokorni Zoltán – ezért képez kivételt az oktatás a közalkalmazotti
viszonyításban."
Egy múlt héten elfogadott új törvényjavaslat módot ad a kormánynak arra, hogy ágazati
szorzókat állapítson meg. A munkáltatónak ezzel kell majd megszoroznia az adott bérkategória
szerinti pedagógusfizetést. A következő évre tervezik egy ágazati bérrendszer
kialakítását, amikor már nem csak a pedagógusokat, hanem a közalkalmazotti szféra más
területeit is sorra veszik, hogy azokon alkalmazható-e a rendszer vagy sem.
"Vannak kevésbé szép részek is" – jegyezte meg a miniszter. A munkavállalók kétharmadának
adható minőségi bérpótlék ugyanis megszűnik. A most odaítélt pótlékok jövő
szeptemberig ugyan működnek, de a szeptemberi béremelések fedezete maga a pótlék,
amit beépítettek az alapbérbe. A cél az, hogy az alapbér javára csökkentsék –
adott esetben – a pótlék mértékét, mivel úgy látják, hogy hosszú távon nem jó,
ha a jövedelem kevés alapbérből és sokféle pótlékból adódik össze.
Noha kisebb mértékben, de helyi differenciálásra is marad lehetőség. Az intézményekben
képződő mozgó béralapot (alkalmazottanként havonta 1 500 forint) kioszthatják
egyenlő arányban, vagy akár év végén jutalomként.
Pokorni úr az érem másik oldalaként arra hívta fel a figyelmet, hogy a javuló bérekért
és munkakörülményekért cserébe jobb szolgáltatást kell biztosítani. Ezért egy
olyan értékelési, minőségbiztosítási rendszert fognak kialakítani, amely lehetővé
teszi az intézmények vezetői számára, hogy értékeljék a munkatársak munkáját, a
gyerekek előmenetelét, és az önkormányzattal való kapcsolatot is átláthatóvá
teszik. A hajdani szakfelügyeletnél ez egy bonyolultabb és drágább rendszer, amelynek
beindítására a következő évben majdnem kétmilliárd forintot szánnak. Az iparban
bevált módszereket (TQM, ISO9000) átalakítva az elkövetkezendő másfél-két évben
önként jelentkező önkormányzatok és intézményeik segítségével öt modellt próbálnak
ki, közöttük a dán királyságban használt minőségbiztosítási rendszert, a skót
modellt, valamint a Gallup Intézet és a Harvard Egyetem közösen kidolgozott rendszerét.
Ezek nemcsak a gyermek tudásának a növekedését képesek mérni, hanem azt is, hogy a
gyermek jól érzi-e magát az óvodában, mennyire fogadja el a környezetét, a szülők
mennyire tartják barátságosnak az intézetet. A másfél év alatt így összegyűlt
tapasztalatok alapján állítják majd össze a magyar közoktatásra kialakított minőségbiztosítási
rendszert. "Szemléletváltásra van szükség. Mérni, értékelni kell" – tette
hozzá végezetül a miniszter.
1998. 11. 21. (II/47)
