Borvendég Zsuzsanna szerint az MNVK-2, a katonai felderítés a Honvédelmi Minisztérium alá tartozott és nagyon jól képzett tisztekkel, valamint operatív hálózattal működött.

„A hálózat tagjait nem beszervezett ügynököknek hívták, hanem ’megnyertnek’ nevezték őket.

Bár ennek a csoportfőnökségnek az iratai egyelőre nagyon korlátozottan hozzáférhetőek, másodlagos forrásokból mégis tudjuk, hogy mind az újságírók, mind a külkereskedők

között komolyabb hálózattal dolgoztak, mint a belügyi hírszerzés.”

Mező Gábor hozzátette, hogy a kutatásaik alapján az MNVK-2-nek sokkal komolyabb szerepe volt, mint a Belügyminisztériumnak.

„Erősebb volt a szovjetekhez való bekötöttségük is. Emiatt különösen szomorú, hogy ilyen nehezen kutathatók ezek az anyagok.

Leginkább csak véletlenszerű utalásokat találunk az Állambiztonsági Levéltár aktáiban, amikor a belügyesek belebotlottak valaki olyan személybe, aki az MNVK-2 megnyertje volt.”

A „megnyert újságírók” a rendszerváltás után is szabadon dolgozhattak a szakmában, mert nem kellett tartaniuk az átvilágítástól. Általában nem készült róluk akta, így 1990 után szinte az összes politikai irányzatot lefedhették:

„Az igazán fontos személyeknél attól is eltekinthettek, hogy az illetőnek kartonja legyen. Ilyenkor a kapcsolattartás és a megbízások informális módon történtek”

- állítja Mező Gábor. 

A hiányzó dokumentumokat a kulcsszereplők jellemző életútjainak vizsgálatával lehet részben pótolni.

„Ma már ki lehet mondani, hogy aki állandó külszolgálati megbízást kapott, vagy külföldi tudósító volt, az vélhetően vagy be volt szervezve, vagy más módon kapcsolatban állt az állambiztonsággal. …

Azért is fontos kimondani ezt a külpolitikai tudósítói hálózatról, mert a tagjai a rendszerváltás után is többnyire az újságírás területén maradtak, mint ismert és befolyásos emberek. Sok mindent lehet látni a pályafutásokból, és minél több részletet tudunk az életutakból, annál inkább vélelmezhető, hogy ezeket a kiváltságokat nem kaphatták meg ingyen.”

A katonai hírszerzés által foglalkoztatott újságírók egyik feladata a külföldi magyar emigráció bomlasztása volt.

A legbefolyásosabb tengerentúli magyar nyelvű lapot, az Amerikai Magyar Népszavát például közvetlenül a hírszerzés manipulálta.

Mező Gábor kutatásaiból kiderül, hogy egy volt nyilasból lett ügynök-újságíróval, Kutasi Kovács Lajossal több száz cikket írattak a hetvenes-nyolcvanas években a lapba, a Kádár-rendszer fényezésére. „A dossziéjában megmaradtak az utasítások, amelyekben megkapta a részletes eligazítást arról, mit kell írnia, még szinte a címet is megmondták.

Az akkori főszerkesztő-tulajdonos nyíltan arról beszélgetett Kutasival, hogyan kellene legitimálni a Kádár-rendszert Amerikában.”

További részletek a hiányzó ügynökaktákról, valamint az 1980 és 2010 között a „vörös hidra” által lenyelt 242 milliárd dollár történetéről a Hetek pénteken megjelenő számában.