Ez egy véleménycikk. 

A közösségi oldal pedig felelősséget visel azért, hogy 2,3 milliárd felhasználóját lehetőleg ne érjék olyan információk, amelyek nagyon kilógnának a politikailag korrekt világképből, és ezzel esetleg kritikus gondolkodásra, mi több, kérdésfeltevésre ösztönözhetnének. 

Ezt maga Mark Zuckerberg ismerte el, aki kétéves késéssel ugyan, de elismerte, hogy ezért csavarták le Hunter Biden elvesztett laptopjáról szóló cikket a Facebookon, néhány héttel az elnökválasztás előtt. Nagyon előrelátó volt amúgy Zuckerberg úr. Hiszen a Biden-család ukrajnai seftelése nem csak 2020-as választás szépen felépített forgatókönyvét zavarta volna meg, hanem az ukrán népnek mostanában nyújtott önzetlen és humanitárius amerikai támogatás narratíváját is.

Ezért világos, hogy a Facebook biztonságos közösségi terében (community safe place) nincs helye olyan híreknek, mint amit a világ legfiatalabb transznemű modelljéről írtam.

Hiszen ebben a történetben csupa olyan tény szerepel, amelyek nyugtalanító kérdéseket, netán szorongást vagy felháborodást váltanának ki az olvasókból. 

Miről is volt szó? Adva van egy két és fél éves kisfiú (az eredeti nevét ma már sehol nem lehet fellelni, miután hivatalosan visszamenően törölték minden dokumentumból), aki egyszer azt találja mondani, hogy ő nem is fiú, hanem kislány. Mire szülei eltérően reagálnak: biológiai apja a kisfiú korának megfelelően elmagyarázza neki, hogy mi merre, anyja azonban szó szerint transzba esik e mondat hallatán. Ő ugyanis ekkor már elkezdett nőből férfivá „tranizitálni”, így azonnal lelki társra talál az összezavarodott kisfiában.

Apja tiltakozása ellenére négyévesen elcipeli a gyereket egy genderklinikára, ahol megállapítják, hogy bizony, a kisfiú testében ott rejlik egy kislány, akit ki kell szabadítani. 

A program a közben egyre férfiasodó transzanyuka nagy örömére beindul, így hatévesen hivatalosan is megszületik Noelle. Az akadékoskodó, őskövület apát a hatóság ezután eltiltja a gyerek láthatásától, ettől kezdve semmi nem zavarja a közben tovább bővülő szivárvány mintacsalád további karrierépítését. Időközben ugyanis a transzanyuka megnősül, stílusosan egy „nem-bináris” transzférfiban találja meg a boldogságát. Még közös gyerekük is születik, igaz a természet ósdi törvényei nem követik a progresszív változásokat, így az anya férfi, az apa nő, a csecsemő pedig – nos, a csecsemőről semmit nem lehet tudni, lévén majd 18 éves kora után eldönti, hogy a 72 társadalmi nemből melyiket választja magának.

Ekkorra már az LGBTQ-univerzum is kezdi felfedezni a hihetetlen családban rejlő propaganda és marketing lehetőségeket. A kis Noelle „gyerek LGBTQ-nagykövet” lesz, és egyben ünnepelt modell. A NewYork-i divathéten szexi női ruhácskákban vonultatják a kifutón, mire azonnal megérkezik a meghívás a párizsi nagy szalonokból is. A kisgyerek gázsija a népszerűséggel arányosan növekszik, divatszakmai szakértők dollármilliókat látnak benne. 

Noelle közben biológiailag továbbra is kisfiú, de már nem sokáig: a genderklinika támogatásával hamarosan megkezdik hormonblokkolók adagolását a testébe, amitől ugyan nem válik lánnyá, de legalább fiúként sem tud kifejlődni. Aztán következhetnek a műtétek, szervcserék, további hormonterápiák.

Hogy mindez hogyan egyeztethető össze a gyermekek szexuális célú kihasználását tiltó nemzetközi egyezményekkel? Milyen morális, sőt büntetőjogi felelőssége van a transzszülőknek, a genderklinika tanácsadóinak, a kisgyereket „inspiráló példaként” címoldalra tűző médiumoknak, az extrémitást kereső divatházaknak? 

A Facebook nem szeretné, ha felhasználói ilyen kérdéseken gondolkodnának. Olyan világot szeretne, ahol a régi, kommunizmus idején gyakran idézett viccet aktualizálva:

szabad országban, szabad ember azt olvas, amit szabad.

Ezen érdemes elgondolkodni.

(P.S: A Facebook-cenzorok amúgy dörzsöltek: előbb kedvesen megszólítottak, hogy úgy látják, mintha spam-ként került volna megosztásra a cikkem, és megkérdezték, hogy akarom-e, hogy töröljék? Mire én közöltem, hogy távolról sem, sőt kifejezetten szeretném ismerőseimmel megosztani a posztot. Erre aztán letiltottak, sem megosztani, sem posztolni nem tudok azokban a csoportokban, ahol tag vagyok. A kommunikáció is véget ért, miután megkérdeztem, hogy ezt mégis hogyan, arra már – természetesen – semmilyen válasz nem érkezett.)

(Hetek)