Az elmúlt napokban a Közel-Keletre irányult a figyelem. Milyen jelentősége van a térségnek Magyarország szempontjából, miért álltunk be aktívan Trump elnök békekezdeményezése mögé?
Függetlenül a békefolyamat további sorsától, önmagában is történelmi eredmény, hogy a fegyverek elhallgattak, és valamennyi életben lévő túsz visszatért családjához Izraelbe, ideértve a magyar–izraeli kettős állampolgár Omri Mirant. Bízom benne, hogy az első fázis után ennek a 20 pontból álló, több fázisra bontott, rendkívül komplex megállapodásnak valamennyi eleme végrehajtásra kerül. Az a tény, hogy a magyar miniszterelnök is meghívást kapott a béke-csúcstalálkozóra Egyiptomba, elismerése annak a munkának, amit Orbán Viktor nem kevés politikai kockázatot vállalva, és nem kevés bírálatot kiváltva az Európai Unión belülről felvállalt annak érdekében, hogy a konfliktusok ne fegyverekkel, hanem tárgyalásos úton rendeződjenek.
Magyarország általában véve érdekelt a közel-keleti térség stabilitásában és békéjében. Amikor fegyveres konfliktus volt, mi mindig a deeszkaláció mellett tettük le a voksunkat, és a béke útját kerestük. Magyarország egyike azon kevés európai országnak, amelyik kifejezetten jó, őszinte és nyílt párbeszédre, kölcsönös érdekeken alapuló együttműködésre építő kapcsolatot tart fenn a térség legtöbb országával. Mindezt úgy, hogy az Izraellel fennálló stratégiai partnerséget és barátságot nem veszélyeztetjük. Erre nagyon kevés európai ország volt képes, talán mi vagyunk az egyetlenek.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »