Ez egy véleménycikk.

„A ma könyvei a holnap tettei” – Thomas Mann híres mondását a 20. század történelme tragikus módon beigazolta. A bolsevizmus tömeggyilkosságait megelőzték Marx és Lenin vérestollú írásai, amelyek szükségesnek, sőt hasznosnak nevezték a forradalmi terrort a kommunista utópia megvalósításához. Adolf Hitler nyolc évvel a náci párt hatalomra jutása előtt megjelent műve, a Mein Kampf forgatókönyvént szolgált a zsidókkal szembeni népirtáshoz. Mao Ce-Tung „Vörös könyvecskéje” a kulturális forradalom brutális tisztogatását alapozta meg. Csak ezek a művek együttesen több mint 100 millió ember halálát okozták. 

Vajon az MKKE ugyanígy tiltakozott volna, ha Dúró Dóra a Meseország mindenkié mellett a fenti művekből is ledarál egy-két példányt? Nem vagyok benne biztos.

Sajnálom, hogy a képviselő asszony nem tette próbára a könyvvédőket ezzel, tanulságos lett volna.

Ma a világon számos országban égetnek Bibliákat, többek között az amerikai szélsőbalos „antirasszista” mozgalom tagjai. Az ilyen akciók felvételeit a legnagyobb videómegosztó portál gond nélkül közzéteszi (miközben Dúró Dóra felvételét törölte).

A bibliaégetéseket nem követték elítélő nyilatkozatok az Egyesült Államokban. Szemben azzal, hogy a főáramú média és a közéleti szereplők – Obama elnökig bezárólag – egységesen elítélték a Korán egy példányát elégető texasi lelkészt.

De visszatérve az eredeti kérdéshez: el lehet égetni / darálni egy könyvet valamilyen nemes cél érdekében? Vagy egy ilyen cselekedet kizárólag „a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével” való azonosulás – ahogy az MKKE nyilatkozata állítja?

Aligha. Az Újszövetségben olvasható egy eset, amikor a kisázsiai Efeszoszban a város lakói közül sokan, „kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégették azokat. És összeszámlálták azoknak árát, és találták ötvenezer ezüstpénznek.” És mi lett a nyilvános könyvégetés eredménye? A következő mondatban megkapjuk a választ: „Ekképpen az Úrnak igéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala” (Apostolok cselekedetei 19:19-20). 

Ma az efeszoszi jelenet világméretű tiltakozást váltana ki, a fekete mágiával és más okkult tudományokkal foglalkozó könyvek (tekercsek) elégetése mellé azonnal bevágnák a zsidó szerzők műveiből emelt náci könyvmáglyákat. Pedig ezek a cselekedetek csak önmagukban minősíthetők – Thomas Mann mondása szerint is.

A náci könyvégetésből a holokauszt lángja és füstje következett. Az efeszoszi tekercsek elhamvadása után az ott élő emberek felszabadultak arra, hogy Isten igéjét kövessék.

Nem minden könyv szent és érinthetetlen, vannak káros és romboló hatású művek. Ezek demonstratív megsemmisítése a véleménynyilvánítás része – ha pozitív cél érdekében történik, elfogadható tett. A könyvdarálás ráadásul a környezetet is kíméli: a ledarált könyv újrafelhasználható és füstmentes, így az emberiség karbonlábnyomát sem növeli.