Infokalipszis: amikor senki nem tudja, melyik hír igaz, melyik hamis
Infokalipszis: amikor senki nem tudja, melyik hír igaz, melyik hamis

Forrás: Shutterstock/PuzzlePix

2021. 01. 15.
A nagy médiacégek helytelenül járnak el, amikor kettős mércét alkalmaznak, és nem lépnek fel egyformán az olyan uszítókkal szemben, mint például Ali Hamenei ajatollah, aki zavartalanul sürgetheti Izrael megsemmisítését  minden fórumon, sőt, a Twitteren is. De ennél is nagyobb gond az, hogy a közösségi platformokon a felhasználók mesterséges vélemény buborékokba kerülnek, amelyek kettészakítják a társadalmakat – állította lapunknak Sós Péter János kommunikációs szakember.

Sós Péter János egy több mint harminc éves történettel illusztrálja azt, hogy a megtévesztő hírek és információk már jóval a közösségi média megjelenése előtt tömeghatást tudtak elérni. 

A fake news jelenség nem a közösségi médiával kezdődött

„1989 körül Kaliforniában három vidám egyetemista elindított egy kampányt. A kommunikációs lehetőségeik a maihoz képest összemérhetetlenül kisebbek voltak, ekkor még az email is csak gyerekcipőben járt. A kampány lényege az volt, hogy tiltsák be a DHMO (dihidrogén-monoxid) nevű gyilkos vegyületet.

Közösségi platformok és mobiltelefonok nélkül is néhány hét alatt több mint 100 ezer aláírót gyűjtöttek a petíciójukhoz.

Azzal érveltek, hogy ez a szer rendkívül pusztító: többek között benne van a savas esőben, ha belélegezzük, szinte azonnali halált okoz, hozzájárul a természetes talajviszonyok eróziójához, elektromos hibákat okoz, megtalálható minden rákos sejtben, csökkenti az autókban a fékek hatásfokát. Mégsem lehet betiltani, mert használják a nagy vegyipari konszernek, műanyaggyártástól kezdve a gyomirtószerekig, nélkülözhetetlen a gyorséttermekben és a hadsereg is alkalmazza. De – mint ígérték – ha elég sok civil a petíció mögé áll, akkor a felháborodás ereje elhozhatja a változást.

A kampány sikeres volt, minden egyes érv igazat állított, a DHMO-t mégsem sikerült betiltani. A dihidogén-monoxid ugyanis nem más, mint H2O, vagyis víz.”

A kommunikációs szakember szerint ez a megtörtént eset azt igazolja, hogy – technológiától függetlenül -, ha egymás mellé teszünk egy sor igazságot, abból mégis elő lehet állítani egy nagy hazugságot.

„Elég, ha ehhez elhallgatunk egy lényeges komponenst, és máris összeáll egy nagyon hihető, mégis teljesen hamis teória. Ennek egy továbbfejlesztett változatát néhány évvel ezelőtt az Anonymus csoport közzétett több régi fotót Angela Merkelről, amelyeken kötetlenül és vidáman beszélget egy csoport bőrfejű fiatallal, akik között más képek tanúsága szerint neofasiszták is lehettek. A képek valódiak voltak, a kontextus viszont, amibe utólag helyezték őket, már nem. Merkel ugyanis nem szórakozásból csevegett a bőrfejűekkel, hanem azért, mert abban az időben ő volt a német kormány ifjúsági- és nőügyi minisztere.”

Toxikus véleménybuborékok 

Különösen nagy erőt adott a lejárató részigazságok és hazugságok elterjedéséhez a közösségi média térhódítása, amely gazdasági és politikai véleményformáló erővé vált, amint azt most az internetes szólásszabadság körül kibontakozott vita is mutatja. Sós szerint két olyan elem is szennyezi a kommunikációs környezetet, amelynek a jelentőségét még sokan alulértékelik.

„Az első: a hírek kritikátlan elfogadása és terjesztése. A legtöbb júzer nem ellenőrzi a hírt, hanem továbbadja. Jó példája ennek, hogy rengeteg olyan poszt jár körbe itt, amelynek a keletkezése évekkel előbbi.

A második tényező sokkal jelentősebb, és ez a közösségi platformok algoritmusából fakad. A  felhasználók a hírfolyamukban első helyen a barátaink érdeklődésének megfelelő posztokat láthatják. Ezek nyilvánvalóan olyanok, amelyek egyeznek az ízlésünkkel, az érdeklődési körünkkel, a vallásunkkal, a politikai nézeteinkkel - vagy legalábbis hasonlítanak rájuk.

Így az egyszerű felhasználónak az az érzése támadhat, hogy nagyon sokan egyetértenek a véleményével, a meglátásaival. Vagyis ő a többséghez tartozik.”

A médiaszakember szerint nagyon számos balul sikerült, érdektelenségbe fulladt tüntetés, esetleg választási csalódás származott már abból, hogy a felhasználók erősnek érezték magukat a virtuális felületen, de a valóság más volt.

Neutrolling: a hírmanipulálás új szintje

A felhasználók hírkontrolljának hiányára, és az arányérzékük megcsalására alapozva létrehoztak egy sajátos technikát, amelyre egyelőre senki nem talált ellenszert. Ez a technika a „Neutrolling” (magyar fordítása még nincsen).

A lényege a következő: Egyes kormányok sajátos „troll” csoportokat működtetnek, többeket is. Ezek a csoportok rengeteg álhírt generálnak és terjesztenek – akár napi több százat.

„Az álhírekben sokszor van némi igazság-elem, máskor teljesen légből kapottak és sokszor ellentmondanak egymásnak.

A hoaxok elárasztják a közösségi médiafelületeket. A hatás fokozása érdekében az egyes csoportok vitákat is generálnak egymással, és ezek a viták egyre több ember érnek el. Sok álhír bejut a hírtévékbe és a nyomtatott sajtóba is – amint azt a COVID-19 járvány és az amerikai elnökválasztási kampány is mutatta."

Darabokra szakad az információs társalom

Miután az emberek nagy többsége azt a médiumot olvassa-nézi-hallgatja, amelynek az alapállása megegyezik az ő ízlésével, vallásával, politikai nézetével. Lényegében a saját álláspontjának megerősítését, visszaigazolását látja benne: a média itt érveket ad a kezébe, hogy miért is van neki igaza.

„Vagyis, kissé nyersebben: az emberek nagy többsége igényli, hogy manipulálják.

A fenti négy jelenség felerősíti ezt a hatást. Avid Ovadya szerint a hoaxok tömeges megjelenése és tömeges cáfolata egyre jobban megerősíti az emberek érzését, hogy tulajdonképpen semmi sem igaz. Ovadya erre a jelenségre alkotta meg az „infocalypse” kifejezést. 

Hogyan működik ez a valóságban? Az általános bizonytalanságban az emberek képtelenek eldönteni, hogy melyik hírnek higgyenek és melyiknek ne. Nem csoda, hiszen nem szakemberek. Ezért nem tehetnek mást, ösztönösen a hírek forrását nézik.

Bizonyos hírforrásoknak – amelyek közel állnak az ő szemléletükhöz – automatikusan hisznek, anélkül, hogy kételkednének az információ igaz voltában. Másokat pedig eleve elutasítanak.” 

Ennek következtében kialakulnak az úgynevezett „hitelességi csomópontok” és a „hiteltelenségi csomópontok”. A társadalom egyes csoportjai ezek szerint választják meg hírforrásaikat a hagyományos médiában és a közösségi média felületein.

A szakember úgy véli, hogy a társadalom számára ebben az jelenti a legfőbb veszélyt, hogy a különböző csomópontok között megszűnik az átjárás.

„Nem csoda, hiszen alapvetően más valóságban élnek:

más-más híreket kapnak, más-más manipulációs technikákkal, kiemelésekkel és elhallgatásokkal, illetve igen gyakran direkt hamisításokkal éri el őket az általuk fogyasztott média.

Az érvelések a viták – s esetleg a kölcsönös megértés – helyett egyre merevebb lesz az elutasítás, amely rosszabb időkben gyűlölködéssé, bűnbakok megnevezésévé, tömeges félelempszichózissá fajul.

Mivel a válságkommunikációban az az igaz, amit a legtöbben elhisznek, ezért ha a társadalom különböző csoportokban hisz el állításokat, dokumentumokat, híreket–álhíreket, akkor az információs társadalom darabokra szakad.” – figyelmeztetett Sós Péter János.

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!