Ugyanakkor – mint az Izraeli Régészeti Hatóság felhívta rá a figyelmet - egészen a közelmúltig a régészek nem talált bizonyítékot arra, hogy az ókori tengerészek a nyílt tengeren égitestek segítségével tájékozódtak volna.
Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas
A késő bronzkorból – abból az időszakból tehát, amelyben az Odüsszeia is játszódik – ismert hajókat mind a partok közelében találták meg. Ezek közül a leghíresebb a Törökország déli partjainál felfedezett uluburuni hajóroncs, amely értékes réz-, ón-, üveg-, elefántcsont- és ékszerrakományt szállított. Ez a lelet rengeteg értékes adattal szolgált a régészeknek a korszak virágzó nemzetközi kereskedelmére vonatkozóan, és egyúttal megerősítette azt a feltételezést is, hogy a hajósok szívesebben maradtak a partvonal közelében, mintsem megkockáztassák volna azt, hogy szem elől tévesztik a partvonalat.
Körülbelül két évvel ezelőtt azonban a történet váratlan fordulatot vett.
Az események az Energian PLC energetikai vállalat rutinszerű tengerfenék-elmérése során kezdődtek. A vállalat egyik víz alatti robotja, amely a Katlan-mező fejlesztéséhez kapcsolódó környezetvédelmi felmérés részeként pásztázta a mélységet, valami szokatlanra bukkant a mederben. Az általa továbbított felvételek ókori tárolóedények csoportját fedték fel. Az Energian PLC azonnal felvette a kapcsolatot Kobi Sharvittal, az Izraeli Régészeti Hatóság Tengeri Régészeti Egységének igazgatójával.
Amikor Sharvit meglátta a képeket, elakadt a szava. „Azonnal rájöttem, hogy egy ókori kereskedelmi hajó fekszik a tengerfenéken” – emlékezett vissza. „Körülbelül 90 kilométerre az izraeli partoktól fedezték fel, olyan mélységben – mintegy 1,8 kilométeren –, amelyről addig senki sem gondolta volna, hogy a régészek képesek lesznek ott feltárást végezni”. Ez a felfedezés az elmúlt évek technológiai fejlődésének köszönhetően vált lehetővé.
Míg ugyanis a búvárok hatóköre a viszonylag sekély vizekre korlátozódik, a tengeri gázkitermeléshez kifejlesztett élvonalbeli technológia – így a fejlett távirányítású víz alatti járművek (ROV) és a nagy felbontású szonárrendszerek – teljesen új távlatokat nyitottak a vízalatti régészet előtt.
Egy több napig tartó, összetett művelet során Sharvit és az Energian csapata visszatért a helyszínre. A mélységbe leküldött robot segítségével két ép ókori tárolóedényt emeltek ki a tengerfenékről, megerősítve, hogy a roncs egy kánaáni kereskedő hajó maradványa, amely körülbelül 3300 évvel ezelőtt süllyedt el. Ma a mélytenger, amelyet sokáig régészeti szempontból „halott zónának” tartottak, kezdi felfedni titkait. Az Izrael partjainál felfedezett hajó az első konkrét bizonyítékot szolgáltatta arra, hogy a bronzkori tengerészek hatalmas távolságokat tettek meg a nyílt tengeren, messze a horizonton túl és a szárazföld látótávolságán kívül.
Hogyan navigáltak a tenger közepén térképek vagy iránytű nélkül? A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a Napra, a csillagokra és más égitestekre hagyatkoztak, éppen úgy, ahogy azt Odüsszeusz utazása kapcsán is leírták.