Ez egy véleménycikk. 

Kedves Anna, a minap kirakott Facebook-posztodban az ominózus mesekönyvvel kapcsolatban "kereszténység nevében történő uszításról" beszélsz, valamint megejtesz egy olyan mondatot, hogy 

"kereszténynek lenni azt jelenti: mindig oda kell állnunk azok mellé, akiknek az emberi méltósága veszélybe kerül". 

Mindez rendkívül emberségesen és szépen hangzik, de égbekiáltó "demokratikus deficit" (úgyis kedvelitek ezt a szófordulatot) bújik meg a sorok között. Az ugyanis, hogy a politika, vagy - ne adj Isten - az állam képviselői mondják meg, hogy ki tartozhat egy valláshoz, mi lehet egy vallás tartalma, a legsötétebb diktatúrákat idézi. Hogy jön egy politikus ahhoz, hogy ő határozza meg, ki keresztény és ki nem? Hol a vallásszabadság akkor, amikor a posztodban egyszer azt állítod, hogy "mindenki büszkén lehet keresztény", de ugyanakkor azt is állítod, hogy a kereszténység lényege az egymondatos meghatározásoddal azonosítható. Még Jézus Krisztusnak is kellett hozzá két mondat, hogy összefoglalja a kereszténység lényegi parancsait, de te - ki nem vagy sem Jézus, sem Krisztus – megoldottad eggyel. Persze írhattál volna egymillió mondatot is, kötetekbe foglalva a kereszténység mibenlétéről alkotott téziseidet, az alapproblémán mit sem változtat. 

A vallásszabadság egyik lényegi, és a jogrendszerben is tükröződő tartalma, hogy a vallás tanaival, mibenlétével kapcsolatos vitákat a vallás képviselőinek kell lefolytatniuk. Nem pedig a politikusoknak. Ha egy állampolgár azt állítja, hogy ő azért keresztény, mert minden nap hajnali négykor lenyírja a füvet a kertben - bármilyen abszurd is -, a politika nem minősítheti. A politikának egyetlen dolga van: tiszteletben tartani és biztosítani, hogy abban és úgy higgyen, ahogy szeretne, és annak vallja magát, aminek/akinek szeretné. 

Éppen abban a posztodban mész bele ebbe a veszélyes játékba, amelyben éppen az emberi méltóság megsértését kéred számon. Te, Donáth Anna, politikusként akarod megmondani, hogy mi a kereszténység és ki nem keresztény (legyen szó a miniszterelnökről, vagy bármely más állampolgárról, ebben a kérdésben lényegtelen). A jövőben is te szándékozol majd eldönteni, hogy ki az igazi keresztény és ki nem? A jogi keretein gondolkoztál már esetleg? Egyedi kérelmeket kell majd hozzád benyújtani, hogy egy állampolgár keresztény lehessen? 

Nem azt állítjuk, hogy egy vallás tartalmáról nem lehet vitatkozni: dehogynem lehet. Sőt! Kell is. De! Egyrészről vitatkozni kell, és nem téziseket lefektetni. Másrészről nem a politikusoknak, hanem a vallás képviselőinek. Egészen más egy ilyen kijelentés színezete, ha egy keresztény felekezet képviselője teszi meg. De azzal, hogy te politikusként mondod meg, hogy mi a kereszténység és határozod meg, hogy a "Meseország mindenkié" vitában az "orbánviktor-féle" gondolkozású és világnézetű magyar emberek hiába gondolták magukat eddig kereszténynek, valójában NEM AZOK, hanem a kereszténység nevében álságosan uszítók: 

nemcsak hogy nem demokratikus, de emberileg is érzéketlen, lealacsonyító és súlyosan, mélyen az adott keresztények identitásába gázol. 

Politikusként, ne próbáld se te, se a pártod meghatározni egyetlen vallás tartalmát se. 

Ijesztő, ha ez lesz az új módi.