A téma az Egyesült Államokban is folyamatosan jelen van, a legújabb események a nemrég hivatalba került New York-i polgármester, Zohran Mamdani és Seattle ugyancsak baloldali polgármestere, Katie Wilson nevéhez fűződnek. Mamdani, aki a közösségi médiában igyekszik bebiztosítani a népszerűségét, nemrégiben egy olyan videót tett közzé, amelyet a Citadel, a világ legjobban jövedelmező hedgefundjának alapítója, Ken Griffith háza előtt készített. A videó lényegében annak a tervezett adónak a népszerűsítésére készült, amit az új polgármester New York City vagyonos ingatlantulajdonosaira akar kivetni, ahogy azt a kampányban ígérte is. Griffith az ominózus lakást Manhattanban 2019-ben vásárolta 230 millió dollárért, ami jelenlegi árfolyamon nagyjából 70,1 milliárd forintnak felelne meg, amit az egyébként szélsőbaloldali Mamdani inkább a szegények megsegítésére fordított volna.
Katie Wilson, a seattle-i polgármester azt a washingtoni új adót méltatta egy sajtótájékoztatón, amely 2028. január 1-jén lép majd hatályba az államban, és az 1 millió dollár fölött kereső háztartásokat adóztatná meg egy extra 9,9 százalékos jövedelemadóval, az egymillió fölötti részre kivetve. Az adó mintegy 20 ezer háztartást érint majd az államban, és először 2029-ben kell majd fizetni a 2028-as jövedelmekre kalkulálva. Wilson azokra az aggodalmakra, hogy a magas jövedelmű réteg elvándorol majd Washingtonból, gúnyosan csak annyit mondott: „Szerintem az, hogy a milliomosok elhagyják majd az államunkat, nagyon erősen el van túlozva. És ha mégis – azoknak, akik elmennek, csak annyit, hogy viszlát.”
Az intézkedést minden esetben azzal indokolják az érintett politikai erők, hogy egy igazságos társadalomban az esélyek egyenlőségét úgy lehet csak garantálni, ha azoktól elvonják a pénzt, akik többet keresnek, hogy azok számára is megteremtsék a lehetőséget a felzárkózásra, akik hátrányból indulnak. Így elsősorban az oktatásra, illetve az egészségügyre kell felhasználni ezt a plusz forrást, azzal a céllal, hogy a lecsúszott társadalmi rétegek, akiknek az egészségét a szegénység megviseli, újra versenyképessé válhassanak, illetve az oktatásban olyan színvonalú képzésekhez jussanak hozzá, amire egyébként nem volna pénzük. Így aztán ha a politikai hatalom a beszedett pénzt jól használja – szólnak az érvek –, akkor ennek a befektetésnek az eredményeként a lecsúszott rétegek egyre vékonyodnak, és egyre nagyobb létszám zárkózik fel és válik maga is „vagyonteremtésre képessé” – a végén pedig mindenki jól jár.
2026.06.05. (XXX/23)
