Egy interjúban egyfajta „geopolitikai szerszámosládának” nevezte az új kötetét, és arra biztatta az olvasóit, hogy használják maguk is ezeket az eszközöket a napi hírek, folyamatok értelmezésénél. Hogyan állt össze ez a szerszámosláda, mi alapján dönti el, mi kerülhet a készletbe?
- Nos, ez egy olyan folyamat, ami gyakorlatilag sohasem áll meg. Minden elemzőnek van egy ilyen szerszámosládája, amivel dolgozik, és ez folyamatosan bővül. Ilyen értelemben ez nem egy befejezett folyamat. Nem mondhatom, hogy van két csavarhúzóm, van egy franciakulcsom és egy kalapácsom, és akkor most ezzel megélek az idők végezetéig. Egy komoly geopolitikai elemző munkájának legalább a fele a jövőnek szól. Ezért is állandóan újabb és újabb eszközöket keresünk, hogy egy példát mondjak, föltesszük azt a kérdést, hogy olyan új jelenségek, mint a kvantumszámítógépek, hogyan fogják befolyásolni a geopolitika hírszerzési dimenzióit? Ha megszűnik a titkosság, vagy ha ellenkezőleg, ahogy mások állítják, az abszolút titkosság korába fogunk elérni, hogyan fogja ez befolyásolni a dolgokat.
Vannak olyan jelenségek vagy olyan eszközök is, amik ott hevertek az utcán, csak nem láttuk őket. Mint például a biztosítás, a biztosítások geopolitikája. Tehát hogy miként hat egy geopolitikai helyzetre vagy egy ország geostratégiájára az, hogy egy tengerszoros biztosíthatatlanná válik. Mert nemcsak az rombolja a kereskedelmet, hogy kilőnek minden hajót, ami átmegy azon a szoroson, hanem az is, hogy biztosíthatatlanná válik az adott útvonal, mert akkor a hajók épp úgy nem mennek át rajta. Amikor ilyen új dolgokkal találkozunk, akkor a hasonlat értelmében új nyersanyagokkal is találkozunk, amelyek megmunkálásához új szerszámok is kellenek.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »