hetilap

A Moszkvában végrehajtott merénylet – amelynek vélhetően a talán legismertebb orosz nacionalista történész, Alekszandr Dugin is célpontja volt – azt üzeni az
elnök környezetének, hogy otthon sincsenek biztonságban. Ez újdonság lehet Putyinék számára, hiszen eddig inkább a Kreml ellenségei retteghettek akár a világ másik felén is, amint azt Trockijtól Litvinyenkóig sokan megtapasztalták. Kérdés, hogy az új fenyegetés mit vált ki az orosz vezetésből. A felelősök levadászása csak az első cél lehet, a Dugina-gyilkosságból egy olyan új nemzeti mártírmítosz születhet, amely tovább szűkítheti a háború lezárásának kompromisszumos esélyeit.

Nem mintha erre bármelyik fél láthatóan törekedne.

Amikor a kazahsztáni ukrán nagykövet arról beszél, hogy „annyi oroszt kell megölnünk, amennyit csak lehet, hogy a gyermekeinknek majd kevesebbet kelljen”, akkor lehet tudni, hogy a másik oldalon ez a háború támogatottságát erősíti. Láthattuk, hogy fél év vérontás mennyire megrendítette a világ hozzánk közelebbi felét. Most a moszkvai merénylet után nem úgy tűnik, hogy kifelé tartanánk a válságból. Vagy, ahogy a próféta mondta: „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jeremiás 8,20)