A kalifátus sosem birtokolt olyan hatalmat, mint amilyen Róma püspökének a kezében volt.(Fotó: AP / Amr Nabil.)
Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ Jonathan Laurence idén nyáron megjelent Alku a vereséggel: A szunnita iszlám, a római katolikus egyház és a modern állam című könyve.
A Boston College politikatudományokkal foglalkozó professzorának műve alapvetően inkább egy leíró munka, mint analitikus, történeti áttekintés. Ebből a szempontból jobban értelmezhető az az eszköztár, amit a két vallási rendszer vizsgálatához használ, melynek alapvetése három fázisban írható le: a birodalmak összeomlása, a nemzetek felemelkedése és ebből fakadóan a diaszpórák megerősödése. Mindezt szorosan összekapcsolja a vizsgált vallásokat ért válságokkal, és azzal, hogy ezek miként tudtak profitálni belőle.
Laurence értelmezésében a politikai vereség, vagy inkább a szunnitizmus és a katolicizmus intézményeinek a térvesztése magában hordozta ezeknek az újrahierarchizálódását, ahogy a professzor fogalmaz: megszülte a nemzetállami iszlámot és a nemzetállami katolicizmust.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2021.10.29. (XXV/43)
