Különböző oltásalternatívák egy oltási centrumban. Az AstraZeneca több helyen lekerült a választékról. (Fotó: AP / Darko Vojinovic)
MOST INGYENESEN ELOLVASHATJA FRISS HETILAP CIKKEINKET. A rendkívüli helyzetre és a húsvét ünnepére tekintettel a Hetek ingyenesen elérhetővé teszi aktuális hetilap tartalmait. Az érintett cikkeink ide kattintva érhetőek el. Áldott ünnepet kívánunk!
Húsz százalékra esett vissza a Európai Unió polgárainak bizalma az AstraZeneca vakcinában, mivel újra és újra felröppentek hírek arról, hogy mellékhatásként vérrögök képződhetnek, amelyek aztán tüdőembóliához vagy trombózishoz, sőt halálhoz vezethetnek. Az uniós tagországok vezetői, élükön Németországgal, Franciaországgal és Olaszországgal sorban állították le a brit–svéd fejlesztésű oltóanyag használatát. Az említett mellékhatásokra azonban nem létezik olyan bizonyíték, amely indokolná, hogy az oltóanyagot ki kelljen vonni a vírus elleni küzdelemből. Még a sokat szidott ENSZ Világegészségügyi Szervezete (WHO) is elítélte a vakcina betiltására tett lépéseket, amelyek a német Egészségügyi Minisztérium aggodalmai alapján indultak el.
Az év elején Emmanuel Macron már tett olyan kijelentéseket, hogy a brit–svéd fejlesztésű oltóanyag hatástalan, amivel elindult a bizalom megrendülése a gyógyszerben, viszont az igazi kegyelemdöfést az adta meg az AstraZenecának, hogy a Jens Spahn által vezetett német Egészségügyi Minisztérium úgy döntött, hogy be kell tiltani az oltóanyagot. Miután 1,6 millió sikeresen beoltott polgár mellett hét esetben vérrögképződés történt, ami tüdőembóliát és trombózist okozott a betegeknél, akik meg is haltak, a minisztérium úgy ítélte meg, hogy a gyógyszer mellékhatásai túl súlyosak.
Arra viszont nem állt rendelkezésre megbízható bizonyíték, hogy a halálozások közvetlen összefüggésben voltak-e az oltóanyaggal.
A német minisztérium lépését szinte azonnal követte Franciaország, Hollandia, Spanyolország és Olaszország is, ahol viszont égetően szükség lett volna arra, hogy a rendelkezésükre álló több millió adagnyi AstraZenecát a polgárok védettségének elérésére fordítsák. Ehelyett, több országgal együtt teljesen leállították az oltóanyag használatát, ami felveti a kérdést, hogy vajon mi lett volna a kisebbik rossz. Talán az, ha bebizonyosodik, hogy az oltóanyag mellékhatásai veszélyesek lehetnek, és néhány esetben súlyos mellékhatások következnek be; vagy az, hogy végül az Európában befagyasztott 5 millió adagnyi oltóanyagot nem használták fel. Ez utóbbi ugyanis a védettség kialakulásának csúszása miatt európai szinten több tízezer új Covid-19 fertőzötthöz, és valószínűleg hétnél több, gyaníthatóan több száz, ebből következő halálesethez vezethetett.
Léteznek olyan vélemények, hogy a brit–svéd oltóanyag kálváriája egyáltalán nem orvosi, sokkal inkább politikai okokra vezethető vissza. A The Spectator brit politikai hetilap egyik cikke arra hivatkozik, hogy a brit lakosság védettségének elérése szinte teljes mértékben az AstraZeneca vakcinára volt alapozva, amelyből mostanra 11 millió adagot használtak fel.
Teljesen reális érv, hogy ha lennének olyan mértékű káros mellékhatások, amelyek indokolnák a gyógyszer betiltását, azoknak mostanra mindenképpen jelentkezni kellett volna.
Így aztán, ha a gyógyszer ezek alapján nem veszélyes, felmerül a kérdés, hogy mi állhat valójában a betiltás hátterében. Az egyik érv szerint az Európai Unió vezető politikusai ezzel a lépéssel próbálják elterelni arról a figyelmet, hogy a vírussal szembeni küzdelemben szinte minden ország kudarcot vallott Európában, ami részben hibás stratégiáknak és politikai döntéseknek is köszönhető. A brit publicisták szerint, ha ehhez hozzávesszük a britek sikeres kilépését az Európai Unióból, könnyen elképzelhető, hogy valóban a politikai frusztráció okozta a brit gyógyszer betiltására irányuló lépéseket.
A New York Times cikke szerint a németek által a többi országra helyezett nyomás volt az oka annak, hogy az olaszok, a hollandok és a spanyolok is indexre tették az AstraZenecát, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban arra buzdították a polgáraikat, hogy fogadják el az összes oltóanyagot, ami rendelkezésre áll – beleértve a brit–svéd vakcinát is. A New York Times szerint a közös európai álláspont miatti nyomás volt az, ami a vírus harmadik hulláma alatt nyögő országokban arra indította a politikusokat, hogy kövessék a németeket annak ellenére, hogy már e nélkül is hiány volt az oltóanyagokból.
Olvasna még több hetilap cikket? 1 hónapos online előfizetésünk mindössze 1800 forint. Részletekért kattintson ide.
A kierőszakolt halogatás viszont azzal is együtt jár, hogy Európában a lakosság már így is döcögő oltási programja még tovább csúszik, és az országok nem tudják teljesíteni a célt, hogy szeptemberre a lakosság 70 százaléka megkapja a védőoltásokat.
Annak ellenére, hogy az Európai Unió Gyógyszer-engedélyezési Hivatala egyértelműen kijelentette, nincs bizonyíték az állítólagos életveszélyes mellékhatásokra, és a szer életmentő hatásai „messze túlszárnyalják a mellékhatások kockázatát”. Uniós szinten még vizsgálja a kérdést a szakhatóság, de az egyes tagállamok, például Olaszország engedélyezési hivatala is azon az állásponton van, hogy a szer egyáltalán nem veszélyes, így annak betiltása politikai kérdés. Nicola Magrini, az Olasz Gyógyszerészeti Ügynökség igazgatója azt nyilatkozta a La Repubblica napilapnak a szer betiltásáról, hogy „ez egy politikai döntés”.
Annak ellenére viszont, hogy a halogatás miatt az oltatlan lakosság körében egyre gyorsabban terjedő vírus több ezer (uniós szinten több százezer) új megbetegedést okozhat, illetve több száz halálesetet is, Mario Draghi olasz és Emmanuel Macron francia miniszterelnök közös nyilatkozatai mindössze arról szólnak, hogy a vakcinával kapcsolatos hírek biztatóak. A két kormányfő utalt arra is, hogy ha az Európai Gyógyszerengedélyezési Hivatal nem talál hibát az oltóanyaggal kapcsolatban, akkor mind Franciaország, mind Olaszország hajlandó újra használni az AstraZenecát a lakosság oltási tervében.
A kár viszont már így is óriási.
A tomboló vírus okozta újabb hullámok mellett ugyanis a tagállamok lakosságának bizalma teljesen megrendült a vakcinában. A franciák 68 százaléka szerint veszélyes az oltóanyag, a németeknek pedig 55 százaléka gondolja ugyanezt. Spanyolországban 52, Olaszországban pedig 43 százalék nem bízik a szerben.
Mi volt viszont a németek drasztikus lépésének oka? A BCC egyik politikai újságírója egy európai uniós diplomatára hivatkozva azt állította, hogy az uniós politikusok egyszerű bosszúból „pécézték ki” az AstraZenecát. A cég ugyanis tavaly azt ígérte az említett diplomata értesülései szerint, hogy havonta 20 millió adagnyi oltóanyagot gyárt az Európai Unión belüli felhasználásra, és arra is ígéretet tettek, hogy nem fogják Nagy-Britanniát előnyhöz juttatni. Ez viszont nem történt meg, sőt.
Az Egyesült Királyság egyértelmű előnyt élvezett az oltóanyaghoz való hozzáférés terén, annak ellenére, hogy annak előállításában olyan gyógyszeripari létesítmények is részt vesznek, amelyek az Európai Unió területén vannak. Ezért állhatott elő az a helyzet, hogy a briteknél már a lakosság több mint fele megkapta az oltást, az uniós tagállamok pedig szinte kivétel nélkül azzal küzdenek, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű oltóanyag ahhoz, hogy kivitelezzék az oltási terveket.
Így annak ellenére, hogy a gyógyszert sem Olaszországban, sem Franciaországban, sem Hollandiában nem hajlandók a kormányok a lakosság beoltására használni, az olasz rendőrség mégis lefoglalt 29 millió adag AstraZeneca oltóanyagot csak azért, mert azt gyanították, hogy azt kiviszik majd az Unió területéről. Sőt, az olaszok egy Ausztráliába irányuló exportot is megakadályoztak, amely során 250 ezer adag oltóanyagot foglaltak le, annak ellenére, hogy a szállítmány rendelkezett az EU exportengedélyével. Az Unió azzal is fenyegetett, hogy lefoglalja a hollandiai Leiden városkában található gyógyszergyárat, amely jelentős mértékben hozzájárul a brit vakcina gyártásához. A Halix biotechnológiai vállalat tulajdonában levő létesítményt még nem foglalták le, viszont azt sikeresen elérték, hogy az itt előállított oltóanyag egyelőre a megfelelő engedélyek hiányában nem léphet ki az Európai Unió területéről.
Az Európai Unió a hírek szerint azt is tervezi, hogy megtiltja minden olyan oltóanyag kivitelét a területéről, amelyet ott gyártottak, addig, amíg a lakosság oltottsági szintje meg nem közelíti a kívánt szintet. Ez a tiltás viszont egyelőre kizárólag az AstraZenecára vonatkozik, a többi ország oltóanyagait ugyanis az Európai Gyógyszer-engedélyezési Hivatal még nem hagyta jóvá, így azokat jelenleg nem gyártják az Unió területén.
Ezzel viszont az EU saját jó hírét is alááshatja, ugyanis egy magántulajdonban levő gyár lefoglalása azt a véleményt fogja erősíteni, hogy nem éri meg az Unióba létesítményeket telepíteni, ha azokat a bürokraták mindenféle megállapodás nélkül lefoglalhatják. Ha ugyanis az AstraZeneca állítólagos ígérete az átadott vakcina mennyiségéről jogilag kötelező érvényű lett volna, mostanra valószínűleg már valamelyik uniós bíróság előtt folyna a vita, nem a sajtóban.
A BBC újságírója szerint az oltóanyag jó hírének aláásása azért is történt, mert annak kifejlesztésében a britek is részt vettek, és az egész a több száz éve fennálló brit–francia ellentétben is gyökerezik. Ezért történhetett, hogy az év elején Emmanuel Macron „kvázi hatástalannak” nevezte a vakcinát a 65 év fölötti lakosság esetében, arra hivatkozva, hogy a tesztekben csak fiatalabb páciensek vettek részt. Később viszont megváltoztatta a véleményét, és a franciák engedélyezték az oltóanyag használatát az idősebb korosztályban is. Mármint addig, amíg végül teljesen le nem állították.
A franciák már eleve azt is kifogásolták, hogy az oltóanyagot ilyen gyorsan engedélyezték az EU-ban.
Az uniós lépés viszont az elveszített emberéletek mellett súlyos gazdasági következményekkel is járhat. A statisztikai adatokból már látszik, hogy a lakosság minél gyorsabb beoltását előtérbe helyező országok, így Nagy-Britannia és Izrael már jelentősen csökkenő megbetegedésszámokat produkál, mint az alig 15-20 százalékos átoltottságú Franciaország vagy Németország.
A lezárási intézkedések és a karantén viszont egyre nagyobb terheket ró a lakosságra, munkahelyek szűnnek meg, vállalkozások mennek tönkre, ami a feloldás késedelme miatt egyre súlyosabb gondokat okoz. Az Unió tehát, úgy tűnik, a probléma tényleges megoldása helyett inkább csak hibát hibára halmoz.
2021.04.01. (XXV/13)
