Forrás: Fortepan, Adományozó: Hunyady József
Ottlik Géza 1912. május 9-én született Budapesten polgári-nemesi család sarjaként. Felmenői között találunk Kosztolányi-őst, de rokona a híres utazó és emlékíró Benyovszky Móric, Kazinczy, illetve Széchenyi is. Édesapja – akit másfél éves korában veszített el – belügyminisztériumi titkár volt, valamint a császári és királyi kamarás címet viselte. „Az apa hiánya az első olyan életrajzi mozzanat, mely meghatározó nyomot hagyott, pontosabban visszatérő elemmé vált Ottlik műveiben” – olvasható Szegedy-Maszák Mihály monográfiájában.
A hagyományokhoz híven katonatisztnek szánták, így 1923 és 1926 között a kőszegi katonai alreáliskola, majd 1926-tól 1929-ig a budai katonai főreáliskola növendéke volt.
Az angolos és franciás műveltségű, nagypolgári-humanista szellemű család nevelése és a katonai iskola poroszos szelleme közötti éles ellentét meghatározó szerepet játszott egyéniségének és művészetének alakulásában. A katonaiskola mikrotársadalma, az itt szerzett élmények szolgáltatták az Iskola a határon című főművének élményanyagát.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2022.06.10. (XXVI/23)
