Súlyos üldöztetések után a 19. században európai hatalmak és zsidó szervezetek nyomást gyakoroltak a perzsa udvarra, hogy javítson a perzsiai zsidóság körülményein. A jogi helyzetük csak a Kádzsár Birodalom végnapjaiban, az 1906–11 között zajló alkotmányos forradalom idején kezdett javulni, amikor a síita Kádzsárok a modernizáció jegyében elfogadták a modern állampolgárság eszményét. Ez a dhimmi státuszt formálissá tette, de a teljes zsidó emancipáció majd csak a következő dinasztia alatt következik be.
Reza sah (1925–1941) államépítése a nemzeti egységet tűzte zászlajára, és háttérbe szorította az iszlám társadalmi szerepét. Bár az ajatollahok fenyegetése miatt végül nem köztársaságot, hanem monarchiát alapított, az iszlámtól való elhatárolódásának jeleként dinasztiájának a Pahlavi nevet adta. Ez az ókori közép-perzsa nyelv neve, amelyet a Szászánida Birodalom idején (tehát Irán egyik nagy, iszlám előtti aranykorában) használtak. A sah modernizációs törekvései a dhimmi státuszt fokozatosan megszüntették és a zsidók teljes jogú állampolgárokká váltak.
A vallási kisebbségek (köztük a zsidók) beilleszkedhettek a modern állami intézményekbe, és a gazdasági lehetőségek széles tárháza is megnyílt előttük a gettók felszámolásával. A szekularizáció pedig az oktatást, a katonai és politikai pályát is megnyitotta nekik, illetve vallási függetlenséget is biztosított számukra.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »